Beszámoló a Silmo-ról

Ezek alapján nem csoda, hogy nagy elvárásokkal érkeztem az idei kiállításra, viszont azt kell, hogy mondjam, nem voltam teljesen elégedett, de ne szaladjunk ennyire előre.

Mivel mind a három nagy (Silmo, Opti, Mido) és több kicsi kiállításon voltam már látogatóként és kiállítóként is, így van összehasonlítási alapom. Folyamatosan lehet látni a változásokat, folyamatokat és igencsak nagy átalakulások vannak: az Opti nem véletlen, hogy új helyszínnel próbálkozott, próbál nemzetköziesedni és kilépni a német határokon túlra. Igen, tudom, közvetlenül az anyacégek állítanak ki, viszont még mindig közelebb áll egy nemzeti kiállításhoz, mint egy nemzetközihez. Kétség kívül elég nagy előnyük van egy ekkora országgal, felvevőpiaccal. A Silmo inkább nyugatra nyit és oda utaznak át az Egyesült Államokból, Kanadából, míg a Mido inkább Ázsia felé pozicionálja magát. A Covid ezt rendezte alaposan át, és a három nagy közül azt látom, hogy a Mido áll nyerésre: mind a kiállítók számában, terület alapján és főleg látogatottság alapján. Nekünk is a legsikeresebb kiállításunk volt ezidáig a 2023-as milánói vásár. Viszont az ottani hangulattal sosem tudtam teljesen azonosulni: az olasz szervezés és problémamegoldás gyakran elveszi az ember kedvét. Ezzel szemben a Silmo mindig barátságos és jó a hangulat mindkét részről. És éppen ez hiányzott most.

1 nap és 20 km gyaloglás után az fogalmazódott meg bennem, hogy az a „vibe” hiányzik, ami 2019-ig megvolt. Pedig a tér majdnem tele volt, látogatók is voltak. Kiegészítő programok is sűrűn váltották egymást, már majdnem elérték az Optika Hungary-t: ha valahol sokat időztünk, lemaradtunk másik 2 programról. Számos új kezdeményezést indítottak, amik jól kiegészítik egy vásár alapjait: múzeum, startup rész. Merthogy egy kiállítás alapja továbbra is a kereskedelem: új beszállítókat megnézni, meglévőkkel egyeztetni, újdonságokról tájékozódni és persze berendelni az őszi (adott esetben a tavaszi) árut.

Ebben pedig nem is volt hiány: több mint 900 kiállító képviselt közel 1500 márkát. Számos itthon is megtalálható MOI gyártó, vagy nagykereskedő anyacége is jelen volt, ezekről készítettem is fotókat. Elnézést, nem biztos, hogy teljes a lista, igyekeztem mindent megörökíteni, lehet többet fotóztam, mint a hivatalos press csapat.

Most pedig jöjjön néhány pont, ami kiemelkedett az egész kiállításon.

1. Keretek

Első sorban ezek érdekeltek a legjobban, viszont megdöbbentő volt az arány amivel szembesültem. A következő években (is) az oversize, vastag acetát keretek fognak dominálni. Voltak persze ezen kívül is keretek: vékonyabb, szolidabb modellek, fém keretek, viszont a vastag acetát szinte mindegyik standon feltűnt. Mondhatni minden gyártónak, márkának kötelező alapelemei lettek. Hogy ez jó? Optikus oldalról biztos, hogy felelősség, hiszen nem mindenkinek ajánlható. Viszont az olyan régiókban, mint Közép-Kelet Európa biztosan sokat segít, hogy a szemüveg ugyanúgy az öltözék része legyen, ezáltal még jobban elfogadott megoldás legyen a szemüveg. Én ezt maximálisan támogatom, a műhelyesek pedig legyenek a következő években rendkívül toleránsak. Alább láthatjátok a kedvenc szemüvegeimet a kiállításról

Érdekesség, hogy legalább 10-12 olyan standot láttam, ahol tömeg volt, rendeléseket vettek fel folyamatosan és a nevük teljesen ismeretlenek itthon. Mind francia márka és vígan meg tudnak élni a francia piacból. Árazásban és designban teljesen vegyesek, viszont minőségre mind hibátlanok. Néhányuknak van saját gyártása, de a többség bérgyártat, szigorúan francia gyárakban. Ez mindenképp egy olyan pont amit átvehetnénk mi is: gondoljunk bele hány olyan nagykereskedő van itthon aki külföldről veszi saját márkás keretét és milyen jó tradicionális alapot tudna teremteni ha ezt elkezdené a kevés hazai gyártóval elvégeztetni. Persze ehhez kellenének a gyártók is.

2. Silmo d'Or

Ez a Silmo hivatalos díja, gyakorlatilag a legrangosabb optikai díj, amit fejlesztők, gyártók, tervezők elnyerhetnek. 10 kategóriában lehet nevezni, a mezőny rendkívül erős. Érezhetően van bennük egy lokálpatriotizmus, de ha megnézzük a zsűrit, igen híres csapat állt össze, melynek vezetője Nicolas Fafiotte divattervező volt. Néhány személyes kedvenc jelöltet és nyertest kiemelnék:

• az Essilor Varilux XR lencséje megnyerte a látással kapcsolatos kategóriáját

• eszközök kategóriában egy hordozható kerato-refraktométer győzedelmeskedett, ami kiváló megoldás lesz nem optikában végzett vizsgálatok során. Gondolok itt elsősorban alapítványok által végzett szűrésekre.

• a szemüvegkeret innovációs díjat egy 3D nyomtatott titán keret kapta, amely 3D scannelés után nyomtatható, teljesen személyre szabott módon. Ilyen rendszerek már korábban is voltak, viszont a titán, mint alapanyag újdonság a 3D nyomtatás területén. Itt szerintem volt egy érdekesebb jelölt: egy kifordítható keret (a képen a középső), amelynek a szárai átfordíthatóak voltak egy érdekes zsanérmegoldással, így kedvünk szerint változtatható, hogy a keret mely oldalát akarjuk hordani. (A lencse részbe ne gondoljunk bele.)

• a független márkák napszemüveg és optikai keretek kategóriájában Andy Wolf (első képen a bal felső) és a Cutler and Gross nyert (második képen az első sor bal oldalon látható), mind a kettő vitathatatlan, élőben még gyönyörűbbek. Bátorítom az itthoni optikákat, hogy legalább egy valaki csapjon le ezen márkák egyikére.

3. Múzeum 

Ez az a téma, amely már a legutóbbi Optika Hungary-n is felmerült. Minden országnak van optikai múltja, amivel tisztában kell lennie minden szakmában résztvevőnek. Egyes országok inkább keretgyártásban erősek, mások inkább gépekben, vagy éppen lencsében. A Silmo-n idén a keretekre helyezték a hangsúlyt: Legalább 8 blokkban voltak láthatóak 60-as, 70-es évek-beli szemüvegek. A fő téma Philippe Chevallier munkássága volt, aki a 60-as évek vége óta tervez szemüveget. Számos francia és nemzetközi nagy háznak határozta meg az alapjait. Több nagy név ma is ezeknek a designoknak köszönhetően van a köztudatban. Ma már saját neve alapján van a márkája, ikonikus formatervei bárhol felismerhetőek. 

4. Feltörekvők 

A Mido sikerein felbuzdulva már a Silmo-n is van kicsi egyenstandos megjelenési lehetőség, jóval kedvezőbb áron, mint a normál helyen. Ez főleg feltörekvő márkáknak van kitalálva, néha látni 1-1 ismertebb brandet, viszont többségében tényleg olyanok vannak itt, akik nagy jövő előtt állnak és 1-2 év múlva már 16-20 nm-en állítanak ki. Persze ehhez a szerencsén kívül kell egy jó ötlet és hozzá egy jó termék. Idén is volt 5-6 csapat akik teljesen más oldalról közelítették meg a szemüveget, mint tárgyat. Érdemes rájuk figyelni, kísérletező kedvű optikák támogassák bátran őket. 

Itt volt jelen az egyetlen hazai kiállító: az Okkul. Kézzel készült acetát keretek, igazán karakteres stílussal. Drukkolok nekik, mert a koncepció nagyon jó.

5. Magyarok

A hangulathoz sajnos hozzájárult a kevés hazai szereplő is. Ugyan a repülőn találkoztunk Tóbiás Krisztinával, fiával Erikkel és Valner Szaboccsal, azonban ez messze volt a megszokott milánói optikus járatoktól. És magán a kiállításon sem találkoztunk sok ismerőssel. Kiállítók közül csak az előbb említett csapat volt jelen, de az anyacégek standjain sem találkoztunk a hazai képviselőkkel. Párizs eljutásban is nehezebb és drágább is, mint Milánó, ez biztosan befolyásolja a jelenlétünket. Berkes Csaba természetesen kihagyhatatlan, készítettünk is vele egy képet.

6. Három érdekesség és egy érthetetlenség 

A végére hagytam négy olyan meglepetést, amelyre nem számítottam a kiállítás alatt.

Philippe Haffmans (képen bal oldalt) neve remélem mindenkinek ismerős, ő az egyik alapítója és technikai kitalálója az IC Berlinnek, a Mykitának és a Haffmans und Neumeisternek. Ő, mint egy tervező, kvázi magánszemélyként bérelt egy standhelyet, ami egy MOME kollégiumi szobájára hasonlított: felül ki volt írva, hogy ki ő és mit csinál: számos márka alapítója, aki itt vállal konzultációt. Gyakorlatilag le lehetett vele ülni és beszélgetni bármiről. A falakat korábbi tervei borították (nem csak szemüveges tervek) és családias hangulatú cateringet kínált.

A TCN nevezetű céget a keretkészítő gépek egyik eldugott sarkában találtam. Olyan folyékony alapú festéket árulnak, amely bármilyen polimerekhez megfelelő. Lehet, hogy ez csak nekem újdonság, de még nem láttam ilyet optikai piacon. Gyakorlatilag bármilyen műanyagot: szemüvegkeretet (pl. acetátot), vagy szemüveglencsét (1.53, 1.59) melegítés nélkül lehet színezni. Számos szín áll rendelkezésre, de a nyomdaipar mintájára a 4 alapszínt is lehet keverni. A kívánt erősséget annak függvényében lehet elérni, hogy mennyi ideig áztatjuk. Gyors megoldás lehet ez lencsék színezésére, vagy pl. besárgult átlátszó keretek felújítására. Én mindenképp rendelek belőle tesztet, beszámolok majd róla a magazinon.

Legalább 3-4 cég állított ki, akik kis méretű, általuk tervezett és/vagy gyártott szemüvegkeret gyártó gépsorokat készítenek. Első sorban acetátra kell gondolni. A vágás, koptatás, összeszerelés mind-mind 1-2 keretre optimalizált gépeken történik, gyakorlatilag egy kisebb szobát be lehet rendezni és szemüvegkeretet készíteni. Az Egyesült Államokban elterjedt például a 2-4 pár lencse nagyságú rétegező gépek, amit gyakorlatilag az optikus végez el az optikában. Lehet, hogy az lesz a jövő, hogy a napi 1-2 eladott keretet ott helyben le tudja gyártani az optikus? Én támogatom.

Végezetül amit nem hittem el: a szemüveglencse tisztító folyadék egy csúnya tárgy. Ez az alapfeltevése a képen szereplő úrnak. Tehát kell egy szép üveg, és ha már ez megvan, a folyadék akár lehetne jó illatú is. Igen, szemüvegparfümöt árul. Hozzá tartozó szép kendővel, amivel tisztíthatjuk a szemüveget. Szép idilli világ, ahol ez jelenti a probléma definícióját.

2 nap alatt végig lehetett kényelmes járni a kiállítást keretválogatás nélkül. A kínálat és a hangulat nem volt olyan színes, mint amire emlékeztem, de azért bőven lehetett érezni, hogy az egyik legjelentősebb nemzetközi optikai kiállításon voltunk. Bátorítok minden optikust, optometristát, hogy látogasson ki Párizsba is. Milánóhoz és Münchenhez képest mindenképp más, amit meg kell tapasztalnia mindenkinek.