Generációváltás 4.rész - Duci Optika

Mikor és hogyan indult a családi vállalkozás? 

B. Emese: 1996-ban nyitottuk optikánkat Óbudán férjemmel, Borovszky Péterrel és egy nagyon kedves kollégánk segítségével. Mind ketten a Buchmannál dolgoztunk. Én a középiskola után a szakma sok területén megfordultam : a pult mögött, a műhelyben, és örök szerelem maradt a tanítás. A főiskola után megérett a helyzet a saját vállalkozásra. Az üzlet mellett saját keretnagykert indítottunk. Öt évvel később átköltöztünk Vörösvári útra és itt folytattuk munkánkat. Sok év alatt megismertünk nagyon kedves kollégákat és vásárlókat. A családi vállalkozásunkban láttunk felnőni sok gyereket és élveztük a bizalmukat, szeretetüket. Huszonnyolc év alatt mindig voltak tanulóink, akik kiválóan végezték és végzik ma is munkájukat. Büszkék vagyunk rájuk.

Hol nyílt meg az első üzlet? 

B. Emese: Az első üzletünk az óbudai lakóparkban nyitott ki. 

B. Dávid: Nagyon cuki játszótér volt a bolt előtti téren, ott játszottam, még akkor.

Hogyan alakult a vállalkozás létszáma az évek alatt? 

B. Emese: Három személyes boltból mára külsős kollégákkal együtt hat személyesek lettünk. 

Miként kezdődött a következő generáció beintegrálása az üzletbe? 

B. Emese: Fiam, Borovszky Dávid a középiskola elvégzésével, miután ötvösnek és kőszobrásznak tanult, a családi vállalkozást és az optikát választotta inkább hivatásnak. Kézügyessége és művészi hajlama segítségére volt, hogy megszeresse a szakmát. Pár évvel később az egyik legfiatalabb látszerészmesterként végzett, majd elkezdte átvenni a helyem, először a tanulók oktatásában, majd belerázódott a bolt vezetésébe is.

Hogyan alakult a vállalkozás „élete” a fiatalabb generáció integrációját követően? 

B. Emese: Miután Dávid megismerte a boltban folyó munkafolyamatokat, beszállítókat és részt vett a szakmai továbbképzéseken, kialakult a saját új elképzelése a bolt céljairól, megoldásairól. 

B. Dávid: A közös döntések egy családi vállalkozás életében ritkán könnyűek. Az embernek egyszerre kell a család és az üzlet érdekeit szem előtt tartva, illeszkedni a vezetői láncba és közben megbirkózni a család megszokott rendszerének integrációjával ebbe a világba. „Átvenni” talán nem is lehet. Ez nem egy havi munkabér. Emberek, akiket tisztelek, becsülök, az életük munkáját tették abba, hogy egy működő, szerethető, több család ellátására képes vállalkozást teremtsenek. Ez a felelősség és a hozzá társuló kihívások csak évtizedek alatt tudnak lassan beivódni az ember bőrébe, hogy végül azon kapja magát, hogy már az ő gondolatai dominálnak. Nem tudom, hogy ez mikor történik. Megtörtént-e már vagy csak meg fog, de azt bizonyosan állítom, hogy egy ilyen álmot, amit két ember ennyi időn keresztül táplált, nem tudnék elsorvadni látni. Szerencsére imádom a szakmám, de ha nem így lenne is folytatnám, amit ők elkezdtek.

Milyen a kapcsolat a „konkurens optikákkal”? 

B. Emese: Mindig nagyon jó volt, régi, jó a kapcsolatokat ápolunk velük.

B. Dávid: Két fajta konkurens van. Az egyik az asztalomnál ül és saját tányérja van. A másik az én tányéromból eszik. Lehet mind kettőt kedvelni, tisztelni, de azért nagyon nem mindegy, hogy hány kéz van a tányéromban és mennyire habzsolnak.

Milyen jövőképpel rendelkezik a vállalkozás vezetője/vezetői, merre tovább? 

B. Emese: Szeretném, ha ezt a kérdést már Dávid válaszolná meg.

B. Dávid: A törzsközönség megtartása és bővítése mindig sarkalatos pont egy kis üzlet életében. Számomra az Ő elégedettségük és a cég presztízsének megtartása/javítása az elsődleges rövidtávú célom. Hosszabb távon új üzletnyitás és megemelt webes jelenlét. Ennél messzebbre lássanak a politikusok! ☺

Hogyan látod a MOI-t a szakmai érdekképviseletben, a kommunikációban? 

B. Emese: Tizenkét évig voltam a MOI számvizsgáló bizottságának elnöke. Ez alatt nagyon sokat változott és fejlődött a szervezett. Nőtt a tagság, előre mutató célokat fogalmaztak meg és próbálták teljes erejükkel fenntartani a minőségi érdekképviseletet. Az elért eredményeket itt is a fiatalok viszik tovább, nagy lendülettel. Új generáció, új megoldások. Nagyon sok sikert kívánok nekik.

Szeretnél esetleg valamit még megosztani az olvasókkal?

B. Dávid: Állítólag nagyon finom a vörösboros marharagum. Viccet félretéve, talán az egyetlen, ami szakmai és nem szakmai közönség számára is fontos információ lehet: Ha szeretne egy szép, hivatás ízű szakmát, amiben kiteljesedhet, várjuk szeretettel. Segítünk a beiskolázásban, biztosítjuk a duális oktatási helyszínt, és ha Ön is részese akar lenni a mi kis világunknak, felkészítjük, hogy megbecsült és keresett szakemberré válhasson.

Kiről olvasnál- kit ajánlanál – szívesen a következő interjúhoz?

A Somos Testvérekről és a Reider Testvérekről is szívesen olvasnánk mindketten.