Generációváltók 2. rész - Karvázy Optika Csepel

Az interjú első felében Karvázy Attilát kérdeztük, aki nagyon lényegre törően válaszolt, ismerve őt azért, hogy ez a beszélgetés javarészt már az új generációról szóljon.

Bár nem kell bemutatkoznod, mesélj kicsit arról, hogy te hogyan kerültél a szakmába, és hol volt az a pont, amikor tudtad, hogy ez a te utad lesz.

Régi fotográfiával és optikával foglalkozó családba születtem. A felmenőim - között csillagász, fotográfus és optikus/látszerész is megtalálható. A döntést keresztapám: Karvázy Botond hívó szava döntötte el 1984-ben, akivel – és Feleségével - nyugdíjba vonulásáig együtt dolgoztam.

Egy magánoptika esetében melyek voltak a legnagyobb kihívások a pályád kezdetén és ehhez képest melyek most?

Mindenképp a profi képzésekre való eljutás és a sikeres marketing stratégia kiválasztása volt a legnagyobb kivívás.

Mit tekintesz a legkiemelkedőbb szakmai sikerednek?

Természetesen az optikánk sikeres „működtetése” illetve a MOI elnökségben végzett munkám.

Mi motivált arra, hogy 8 éven keresztül társadalmi munkában a MOI elnök teendőit is ellásd?

Szerettem volna valamit tenni a szakmánkért, mert szeretem a benne dolgozókat és a szakmámat is.

Mikor és miért merült fel a gondolata az optika stafétájának átadásának?

Igazából egy előadáson hallottam 5 évvel ezelőtt, hogyan kell megtervezni a generációváltást, és „hozzásegítettek” a Covid betegségem alatt átéltek is.

Fontos volt-e, hogy valamelyik lányod tovább vigye a szeretett szakmádat és az optikát?

Igazából szerettem volna, de nem „nyomultam” náluk. Aztán eljött az idő és Orsolya lányom férjével, Attilával, belevágtak az átvételbe.

Röviden mutasd be nekünk a Karvázy Optika Csepel új vezetését!

Oroszi Attila lett az ügyvezető és Karvázy Orsolyával (feleségével) együtt vezetik az üzletet. Mindketten végzett optikusok. 

Hogyan éled meg az átmenetet? Számodra melyek a nehézségek, és melyek a könnyebbségek az új helyzetben?

Kettős érzés, mert egyrészt nagyon boldog vagyok, hogy „családban marad” az optikánk, másrészt tudomásul kellett vennem, hogy az Övék egy más generáció, más ritmus, más gondolkodásmód, szerencsére az értékrendünk viszont nagyon hasonló!

Mivel foglalkozol most, hogy kevesebbet vagy az optikában? Téged ismerve továbbra is ezer dolgot csinálsz, mik ezek?

Természetesen segítem a „gyerekek” munkáját a Karvázy Optika üzletében, amíg szükség van rám.
Egyrészt a - mivel „kis csapatunkkal” újra megkaptuk a hosszabbítást az MKIK/ÁKT-ben a munkánkhoz – a kamarában tovább dolgozom, oktatási, illetve szakmai/működési feladatokkal, szakmai kérdésekkel foglalkozva, másrészt kedvenc hobbymmal a családfakutatással foglalom el magamat.

Meg tudsz-e fogalmazni jó tanácsot azok számára, akik szintén előtte vagy benne vannak a generációváltás folyamatában?

Tapasztalatom alapján egy optika sikeres átadásánál a legfontosabb: pontosan megtervezni, időben elkezdeni, valamint őszinteség és tolerancia mind az átadó(k) mind az átvevő(k) részéről. Higgyétek el: megéri!

Most pedig folytatódjon a beszélgetés Karvázy Orsolyával és Oroszi Attilával, a csepeli Karvázy Optika új vezetőivel:

Hogyan kerültetek az optika szakma közelébe, és mikor döntöttetek úgy, hogy ezzel szeretnétek foglalkozni?

O.A.: Ha véletlennek lehet nevezni azt, hogy elektrotechnikusként 19 éve járni kezdek egy lánnyal, aki 100 km-re lakik tőlem, a Szüleinek optikájuk van és most ügyvezetők vagyunk ebben az optikában, akkor véletlenül. Olyan 15-16 éve megengedték, hogy elkészítsek egy fúrt szemüveget úgy, ahogy én gondolom. Addig olyan gépet sem láttam, ami szemüveglencsét fúr. Jó lett, azt mondták miért nem csinálod?! Csinálom.
Némi büszkeséggel írom, hogy szerintem Orsi legalább olyan jó kereskedő, mint az apukája. Szeretném hinni van közöm hozzá, hogy mára szakmabeli.

K.O.: Én nagyjából úgy két éve…A Férjem mondta nekem, hogy el tudna képzelni a boltban. Volt már tapasztalatom a kereskedelem terén és sok részét szeretem is, de bevallom a szakmai résztől nagyon féltem. Szerencsém van, mert a Szüleim soha nem presszionáltak semmilyen formában, hogy szakmabeli legyek, úgy voltak vele, hogy ha úgy kell lennie úgyis rátalálok az útra, ami ide vezet. Örülök, hogy így történt végül.

Mennyiben teher és mennyiben könnyebbség egy évtizedek óta sikeres vállalkozás továbbvitele?

O.A.: Teher, mert úgy érezed meg kell felelned minden eddig elért eredménynek, növekedésnek. Egy mára nagy amplitúdóval mozgó gazdaság közepén szeretnéd hozni azt a stabilitást, amit eddig láttál a cégtől. A másik az emberi része, mindenkinek “gazdag vállalkozó” lettél. Nagyon nehéz megtanulni, hogy nem fogod tudni megmagyarázni senkinek, hogy nem. 
Még nehezebb, hogy ne is akard. 
Könnyebbség, mert olyan ez mintha jó irányba elgurítasz egy vasgolyót. A tehetetlensége miatt a kisebb hibáidat tolerálja a rendszer.

K.O.: Részemről van egy megfelelési része a dolognak Apuék felé is, de azt gondolom, hogy ez is teljesen rendben van, mert gyakran beszélünk róla.

Milyen rövid és milyen hosszú távú célokat fogalmaztatok meg magatoknak, amikor belevágtatok a cégvezetésbe?

O.A.: Azt volt a cél, hogy a vevőink és a kollégák ne érzékeljenek változást. Sok céget láttam már vezetőváltás miatt megváltozni és a negatív tapasztalatok valahogy jobban megmaradnak. Ha hozzuk, hogy fel sem tűnik a csere, akkor jól csináltuk. Nevezhetjük ezt rövidtávú célnak. Hosszútávon az a feladatunk, hogy sikerrel beépítsük a technika mára adott lehetőségeit a cégbe és mindemellett mértéket tartsunk. Olyannak lássuk az emberi és gazdasági lehetőségeinket, erőforrásainkat amilyenek. Például elrohanunk nyitni egy másik üzletet vagy sem.
K.O.: Nálam két része van ennek. Egy szakmai, hogy milyen optikus vagyok, a másik az, hogy hogyan tudok helyt állni, mint tulajdonos. Mind a kettőnél az a célom, hogy a maximumot tudjam nyújtani, rövid és hosszú távon is.

Melyek számotokra a vállalkozói lét legnagyobb kihívásai?

O.A.: Az egyik, hogy nem csak magunkért felelünk. A másik, hogy szétválik a barát, üzlet, pénz, becsület, bizalom fogalma. Nem szűnik meg! De szétválik. A másik érdekes dolog, hogy meg kell tanulnod 1-2 nullával több pénzről úgy gondolkodnod, hogy ez lehetőség és felelőség, nem pedig ellenértéke a jelenlegi vágyaidnak.
K.O.: Nekem egyértelműen az érzelmi része a dolgok megközelítésének. Ennek a tulajdonságnak sok előnye, de nagyon sok hátránya is van.

Az átvétel folyamán történtek-e érdemi változások, mik azok, amit ti másképp csináltok a korábbaikhoz képest?

O.A.: Igen. De pár döntésünket az idő előrehaladta követelt meg. Nem írom le mi az. Olvasó, ha vállalkozó leszel találkoztok majd ezekkel. Illetve próbálunk pár dolgot nem érzelmi alapra helyezni. Nem nagyon megy.

K.O.: Igen, és az idő igazolni fogja, hogy a döntésünk helyes volt-e.

Hogyan hidaljátok át a generációs különbségekből eredő esetleges szakadékokat? Egyáltalán vannak ilyenek?

O.A.: Vannak. Én például néha leülök egy sörre az Apósommal és hidat építünk. 

K.O.: Nekem ebből a szempontból könnyebb dolgom van, mert egyrészt nekem a Szüleim, másrészt pedig hasonló vagyok bizonyos dolgokban, mint Apa, és én könnyebben dekódolom a dolgokat Nála.

Hol látjátok mondjuk 5 év távlatában az optikát, mi lenne az az állapot, amit sikernek könyvelnétek el?

O.A.: Ez eléggé nehéz kérdés. Én úgy látom az optikát, hogy szeretek bemenni, kinyitni. A többi jönni fog. Elnézést, ha hosszútávú, nagyratörő tervekre gondoltatok. Ez nagyon fontos, tervezzetek is. Látni kell a piacot, irányzatokat-trendeket, beszállítókat, kollégákat, konkurenciát. De én úgy nyitok ki, hogy szeretem ezt csinálni, ez az otthonom. A többi jön magától. 

K.O.: Egyrészt ott kezdeném ebben a zűrzavaros időszakban, hogy látom. És látom 10, 20 év múlva is. Másrészt, kinek mi a siker? Nekem már az is, hogy sikeres vizsgát tettem az optikus „suliban”. Aztán következő lépésként jó szemüveget ajánlottam. Számomra így épül most fel a siker fogalma, lépésről lépésre. Nagyon fontos még a Vevők elégedettsége is, hiszen ebből élünk. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy kényes egyensúlyról beszélünk, elégedettnek kell lennem Magunkkal is és a döntésekkel, amiket hoztunk.

Nagyon köszönjük a beszélgetést!