Generációváltók 3. rész

Mikor és hogyan indult a családi vállalkozás?

1978-ban kezdődött minden, annak idején apám, Tiszafalvi János így mesélt erről:

„A feleségem otthon volt gyesen a fiammal (Tiszafalvi Gáborral, a szerk.) és járta az üzleteket. Akadt egy cipész bácsi, aki megkérdezte tőle, miért nem nyit a férje boltot, hogy ne kelljen neki hajnalban kelni és későn hazamenni. Hát hol nyisson? – kérdezte a feleségem. Való igaz, hogy akkor az Ofotért új, Reitter Ferenc utcai épületében dolgoztam, mint műhelyes látszerész. Napközben nem igazán lehetett kijönni a munkahelyemről, amit nem szerettem. Ezt tudta a feleségem is.

Miből értesült arról, hogy merre vannak szabad üzlethelyiségek?

Fogtam magam és bementem a tanácsházára érdeklődni. Ott tudtam meg, hogy a Teve utca és a Róbert Károly körút sarkán működött egy látszerészbolt, amelyik fél éve üresen állt, mert külföldre ment a tulajdonosa. Pályázatot írtak ki erre. Volt ugyan hét jelentkező, de csak én voltam köztük látszerész. Így kezdődött.” Az első üzlet a Teve u. 1-3 szám alatt nyílt meg.

Hogyan alakult a vállalkozás létszáma az évek alatt?

Kezdetben egyedül édesapám Tiszafalvi János dolgozott, egészen 1994 szeptemberéig, majd csatlakoztam én, és 2003 szeptemberében Tiszafalvi Ági.
Nálunk igazán nem történt vezető váltás, a kezdetektől a mai napig minden döntést közösen hozunk meg és a létszám is állandó.

Miként kezdődött a következő generáció beintegrálása az üzletbe? 

Óvodás koromban, mivel édesapám kisiparos volt, ezért elérhetetlen volt számunkra az üzemi óvoda. A 70-es évek közepén nagyon sok gyermek született, így nem akartak felvenni óvodába, ezért reggelente sokszor kísértem aput a szokásos árubeszerző útján, és mivel közel laktunk az üzlethez, napközben is gyakran beugrottunk édesanyámmal. Ági egy rövid idegenforgalmi irányú kitérő után döntött a családi vállalkozás mellett.

Hogyan alakult az vállalkozás „élete” a fiatalabb generáció csatlakozása után? 

Műszaki beállítódásomnak és a rendszerváltás utáni kinyílt lehetőségeknek köszönhetően komoly gépesítés történt. Ezzel párhuzamosan egyre minőségibb lencsékkel és keretekkel kezdtünk el foglalkozni.

Milyen a kapcsolat a „konkurens optikákkal”?

Néhány kollégával igen jó a kapcsolatunk, nem is igazán konkurenciaként tekintek rájuk.  A mentalitásom sem ilyen, hisz a szakmánk oktatásának révén, amelyet már lassan 15 éve csinálok, gyakorlatilag a saját konkurenciámnak adom át a tudásomat.

Milyen jövőképpel rendelkezik a vállalkozás vezetése, merre tovább?

Szeretnénk megőrizni azt, amit eddig a szakmában elértünk és szeretnénk ha továbbra is biztos megélhetést biztosítana a vállalkozás. Természetesen fejlődni is szeretnénk, de számunkra a munka mellett fontos a szabadidő is, így nem minden áron a fejlődés van a célkeresztben.

Hogyan látod a MOI -t a szakmai érdekképviseletben, a kommunikációban?

A MOI munkája és kommunikációja egy nagyon komoly megújuláson és fejlődésen ment keresztül Karvázy Attila elnöksége alatt, melyet továbbvíve és egy fiatalos, modern lendülettel kiegészítve csinál tovább a mostani csapat.

Kiről olvasnál, kit ajánlanál – szívesen a következő interjúhoz?

Vágássy Balázzsal szívesen olvasnék beszélgetést a Vágássy Optikából.