Interjú Dr. Horváth Ilonával

Miért választotta a szemész szakorvosi hivatást?

Igazából már az egyetemi éveim alatt is kifejezetten érdekeltek a manuális klinikai szakmák, amelyek igénylik a kézügyességet, és finom problémákat oldanak meg. Amikor visszakerültem Kaposvárra a diplomával a kezemben, akkor végül a szemészet és a sebészet érdekelt, de akkoriban nem volt olyan sok lehetőség a választásra. Hatalmas szerencsém volt, amikor végül a szemészet felé fordultam, mert egy olyan osztályvezetőhöz kerültem, aki a szakmában kimagasló tudású, elismert személyiség volt. Dr. Kerek Sándor osztályvezető főorvosként, nagyfokú pontosságot követelt meg, de közben folyamatosan sikerélményeket tudott biztosítani nekem és a kollégáknak, mind a műtőben, mind az osztályos munka során is. Kollégáimmal hamar rádöbbentünk, hogy mennyire lenyűgözően sokszínű ez a szemészeti terület, hiszen a szem nemcsak a lélek tükre, hanem a szervezetben lévő elváltozásokat is mutatja. Régen, a CT és az MRI vizsgálatok hiányában a szemészek a szemfenéki kép alapján hatalmas diagnosztikai segítséget tudtak nyújtani a neurológusoknak, valamint a belgyógyászoknak. Nagyon sok olyan páciens volt, aki egyáltalán nem tudott cukorbetegségéről és ott, nálunk a rendelésen derült ki, hogy esetében tele van mikroaneurizmákkal a szemfenék. Rendkívül inspiráló érzés volt mindig a betegeken segíteni. A szakmám iránti szeretet miatt is lettem olyan szemész szakorvos, aki a mai napig töretlen lelkesedéssel végzi a munkáját. 

Különleges élethelyzet az, amikor egy szemész szakorvos optikai üzletet üzemeltet és ez manapság már egyáltalán nem is ritkaság. Miért döntött így? Véletlenül alakult így vagy kifejezetten kereste erre a lehetőséget?

Tulajdonképpen már sokan a szemész szakorvosok közül is felismerték azt, hogy érdemes kialakítani egy optikai üzletet, mert a szemészeti betegellátás mellett a szemüveget igénylő páciensek kiszolgálása is lehetséges így a korrekciók felírásával. Ebben a közegben lehetőség nyílik egyenrangú félként együtt dolgozni a célért az optometrista és az optikus kollégákkal. A diploma megszerzésétől egészen a nyugdíjas évekig a szemészeti osztályon dolgoztam Kaposváron, megbízott osztályvezető orvos pozícióban is. Szerencsére folyamatosan adódott lehetőségem optikában is rendelni. A magánrendelésemet akkor nyitottam, amikor nyugdíjba mentem. Hamar felismertem a korábbi tapasztalataim alapján, hogy az nem is olyan rossz, ha összehozzuk az életemben ezt a két területet. Először optikusokkal dolgoztunk együtt, majd végül teljesen családi vállalkozásként folytattuk az optikát Dr. Rosta István fiammal, aki a vezetésben nagyon sokat tud segíteni közgazdász és jogász tudásával. A felesége Barbara pedig elvégezte a látszerész iskolát. Ő most már optometrista hallgatóként képezi magát tovább, és így tud teljessé alakulni a csapatunk. Én az orvosi részt nagyon szívesen képviselem Dr. Leposa Márta kolléganőmmel. Barbara pedig az optometriai tudásával még többször tudja majd lehetővé tenni a látásvizsgálatokat, amelyekre hatalmas az igény.

Melyek az Ön által leginkább kedvelt területek a szemészeten belül?

Amikor a kaposvári szemészeti osztályon dolgoztam, akkor a műtő és annak légköre volt a szívemnek legkedvesebb terület. Páratlan volt az az élmény szakmailag és emberileg is, amikor a szürkehályog miatt egy korábban nem látó ember a műtétet követően gyönyörűen olvasta az táblát. Külön kiemelném azt az időszakot, amikor a Dráva mentéről nagyon sok traumás beteg került hozzánk az osztályra. Az ő esetükben a szemhéj és a kötőhártya elváltozásokat kezeltük, kis plasztikai műtétek sorozatával annak érdekében, hogy a szemet újra meg tudjuk védeni a szemhéjjal, és hogy visszaállítsuk a kozmetikai funkciókat is. Ezek mind olyan sikerélmények voltak számomra, melyek elmélyítették bennem a szakma és a gyógyítás szeretetét. 

A diagnosztikai eszközök fejlődése milyen módon változtatta meg az Ön szemészeti tevékenységeit?

Az én mentorom, Dr. Kerek Sándor felhívta a figyelmünket arra, hogy szemészként mindig, minden esetben zöldhályogra is kell gondolni egy páciensnél, mert a nyitott csarnokzugú elváltozás nem fáj és nem jelez, de ha időben felismerjük, akkor a látást meg lehet tartani a megfelelő therápiával. Szerencsére most már az optika diagnosztikai körülményei között is van lehetősége egy pácienseknek egy tonometriai mérésre, és rendkívül fontos ezzel foglalkozni, valamint felhívni rá a figyelmet, mert minél előbb fedezzük fel az elváltozást és kezdjük el egy glaukómás beteg kezelését, annál inkább idegsejtet és látóideg rostokat tudunk megmenteni. 

A mostani munkája során van olyan specializáció, amivel a legszívesebben foglalkozik?

Tulajdonképpen a régi betegeim, akiket korábban operáltam nagyon nagy számban térnek vissza hozzám testvéreik vagy gyermekeik, akár unokáik társaságában, és ezek a régi ismerősök, rokoni kapcsolatok rendkívül jólesőek. Fontos nekem, hogy a szakrendelésem keretein belül, az ő ellátásuk megvalósítható az optikában, és nagyon szeretem, hogy itt van lehetőségünk mindent végignézni a szemvizsgálat során, amit fontosnak tartok. Hatalmas előny az optikában az, hogy mindehhez még egy kicsit több idővel is rendelkezünk. Nekem lehetőségem adódik itt részletesen meghallgatni a páciensemet és figyelemmel kísérni, hogy milyen más ismert betegségei vannak. Igyekszem minden esetben azt is megbeszélni, hogy az egyéb eltéréseknek milyen élettani hatásai lehetnek a szeme és a látása állapotára. Így lehetőségem nyílik tulajdonképpen a prevenciós munkára. Szerencsére kifejezetten jó a kapcsolatunk a kórház szemészetével, ami egy nagyon jól felszerelt, modern osztály kiemelkedően képzett szakemberekkel. Ha olyan szemészeti problémával állunk szemben, ami további ellátást vagy diagnosztikai vizsgálatokat igényel, fogadják a pácienseinket. Amikor a szemfenéki kép alapján komoly agyi katasztrófára utaló jeleket diagnosztizálok, akkor nyugodt lehetek afelől, hogy a betegemnek rövid időn belül lehetősége nyílik egy konzíliumra, és nem marad el értékes idő a kezeléséből. A szemészeten dolgozókkal személyes kapcsolatot is ápolok. Vannak, akikkel még együtt dolgoztunk annak idején, és rendkívül szerencsés az, hogy a mai napig indokolt esetben van lehetőségem az adott vizsgálatban specialista kollégámhoz irányítani egy pácienst, legyen szó akár ultrahang vagy OCT vizsgálatról. 

Miben különbözik az Ön feladatköre, a korábbi kórházi szakrendelésekhez képest a mostani, optikai környezetében?

Az egészségügyben, amikor egy beteg panaszain segítünk, megesik, hogy akár évekig nem találkozunk vele. Ehhez képest az optikában nekünk megvan az az előnyünk a betegellátás folyamatában, hogy a változó szemüveg- és dioptriaigény miatt pácienseink kiszámítható időközönként felkeresnek bennünket. Ekkor ellenőrizhetjük az egyéb fontos szemészeti megbetegedéseket is.

Milyen módon befolyásolja az Ön munkáját és üzlete működését a folyamatosan fejlesztett és újabbnál újabb technológiájú szemüveglencsék megjelenése?

A szemüveglencsés korrekciók esetében nagyon sokszor megkérem az optikus kollégáimat, hogy közösen beszéljük meg a legjobb lehetőségeket egy páciensemnél. A vizsgálat során felderített dioptria értékekről természetesen tájékoztatom a páciensemet. Szeretem, ha együtt beszéljük meg a foglalkozásából eredő igényeket a szemüveggel kapcsolatosan. Egy irodában dolgozó ember esetében rendkívül szerencsés, ha részletesen végiggondoljuk, hogyan szeretné ellátni majd a szemüveggel a munkáját, azzal pontosan meddig néz, hova néz, mit akar majd látni vele. A lencsék  teljes variációjának tekintetében az optikus javaslatát megbeszéljük, és azt tapasztalom, hogy a páciensek elfogadják a multifokális szemüvegeket. Fontos, hogy biztosítsuk a vásárlóinkat arról, hogyha egy idő után mégsem érzik komfortosnak az elkészült szemüveget, akkor nyugodtan jöjjenek vissza hozzánk. Szívesen újra megnézem a korrekciót, közösen, ismételten átbeszéljük a használati lehetőségeket, és természetesen igazítjuk is a szemüvegeket. Sokszor elmondom, hogy minden pótlás, ami a szervezethez kell, az már nem a miénk teljesen, annak a használatát meg kell tanulni, azt el kell fogadnunk. Olyan ez, mint amikor egy fogra húznak egy koronát vagy egy fogbeültetés történik. Kezdetben az is egy furcsa érzés, és ha egy szemüveg elkészítésénél minden lépés tökéletes, akkor is el kell azt fogadnunk. Véleményem szerint mindezt fontos megbeszélnünk a pácienssel, hogy tudja, ez rajta is múlik. A multifokális szemüvegek működése tapasztalatom szerint rendkívül észszerű, és sokszor én a saját példámmal is szemléltetni szoktam a páciensemnek. Megmutatom, hogy én hogyan tartom a fejemet, mert megtanultam, hol látom a szemüvegemmel a monitoromat, hol látom a hozzám beszélő embert, vagy az asztalomon lévő iratokat. Így sokkal könnyebben elfogadják. Ezen felül még azt is el szoktam mondani, hogyha növekszik a dioptria, főleg plusszos korrekcióknál, akkor azt esetleg újonnan meg kell majd tanulni. Azt tapasztalom, hogy manapság lényegesen jobban boldogulnak azok a szemüvegviselők, akik már kis addíciós értékeknél elkezdenek multifokális korrekciót viselni. Mindig jelzem, hogy sajnos minél több dioptriát kell egy szemüvegbe beletenni, annál több figyelmet igényel a viselőtől is. A személyes példa kétség kívül mindig nagyon sokat segít, és azoknál, akik már beleléptek a presbyop korba, mindig megemlítem az akkomodációt könnyítő lencséket is, mint korrekciós opciót az olvasó szemüvegeken túltekintve. Ha a viselőnek olyan a dioptria igénye és a munkarendje, hogy közelre sokat segítene a kis pluszos szemüveg, akkor ezek viselésével segíti a majdani multifokális szemüveg használatot. Megemlítem, hogy a kallódó és orrcsúcsra letolt olvasó nem éppen fiatalos, és egy páciens az állandó szemhéj és szemöldök összehúzástól pedig hamar indokolatlan ráncokat szerezhet. Egyébként úgy tapasztalom, hogy a megemelkedett digitális eszközhasználat miatt a presbyop korú páciensek most hamarabb jelentkeznek nálunk és erősebb panaszokkal, hiszen sokkal leterheltebb a látószervünk. 

Hogyan látja az optika piac alakulását? Mennyire nyitottak a vásárlók egy második vagy akár harmadik szemüveg vásárlására?

Sokan tartanak attól, hogy jó látásélesség nélkül maradnak ha valami történik a szemüvegükkel, és így hamarabb merül fel az igény a pótszemüvegre. A régebbi lássa el a pótszemüveg funkciót, az új korrekció mellett.

Leginkább melyek azok a panaszok, amelyekkel felkeresik Önt a páciensek? Lát ebben változást?

 A legtöbben látás problémával keresnek fel. A gyulladás vagy fájdalom a ritkább panasz. Nagyon sokan fordulnak hozzám, akik nem is tudják, hogy a leromlott visusuk oka a száraz szemfelszínben rejlik, és hogy a megfelelő szemcseppekkel javíthatunk az állapotukon. A korábban említett panaszok régen is jellemzőek voltak, illetve most a számítógép előtt dolgozóknál tapasztalom, hogy sokszor már van megszerzett tudásuk a monitoros védelemmel ellátott lencsékről, és amiatt érkeznek az optikába.

Ön szerint egészségtudatosabbak most az emberek, ha a látószervükről van szó?

Monitor előtti munkahelyeknél rendszeres műkönny használatát javaslom, valamint időnként nézzen távolba, szakítsa meg pár percre a monitor előtti munkáját. 

Szerintem megnőtt azoknak a pácienseknek a száma, akik kifejezetten kérik a szemükkel kapcsolatos információk magyarázatát és a látásélességük korrigálását a panaszaik therápiája mellett. Sokszor egy perzisztens fejfájás is csökkenni tud, mert az akkomodációs görcs nagyon sokszor bújik meg a kórkép mögött, és fáradékonyságot is okoz. 

A gyerekeknél ez még fokozottabb. Egyre gyakrabban találkozom a myopiával a rengeteg digitális eszköz miatt, és rémisztő adatokat lehet látni az ezzel kapcsolatos kutatásokban. A nagyfokú myopia a későbbi élet során nagyon nagy látásromlást tud okozni, pláne hogyha az elterjedt érrendszeri betegségek is hozzájönnek. A gyerekek esetében a védőnők kétségtelenül szűrik a látásélességet, és hogyha kellően határozottan tudják a szülőt motiválni, akkor szerencsére azok el is jutnak egy szemvizsgálatra. Sajnos néha még mindig tapasztalható a szülőknek a rácsodálkozása adott esetben arra, hogy „szemüveget kap a kisfiam vagy a kislányom?”. Én sok éve együtt dolgozom a Somogy Megyei Duráczky József Óvoda és Általános Iskolával, ahol hallássérült, beszéd-, nyelvtanulási-, és súlyos tanulási zavarral küzdő gyermekek  szűrésével foglalkozom. Ezeket a gyerekeket már óvodás koruktól kezdve megismerhetem és egészen nyolcadik osztályig látja el őket az intézet Dél-Dunántúlon. A tanárokkal és a védőnőkkel végzett közös munka eredményeként sokszor már ők maguk, az intézet falain belül felfigyelnek arra, hogy van olyan gyermek, akinél látásproblémákra gyanakszanak. Ekkor szerencsésen el tud kezdődni a megfelelő látásgondozás még időben. A speciális nevelési igényű kis emberek esetében bizony nagyon-nagyon sokat jelent a gyermek lehetőségeiben, hogy ki tudom segíteni egy szemüveggel a látását, mert a későbbiekben a fejlődés is egészen más módon képes megvalósulni. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a gyerekeket időben szűrni kell, hiszen az említett csoportban - annak ellenére, hogy sokszor nem tudnak a kortársaikhoz hasonlóan kooperálni - a megfelelő tesztek használatával őket is lehet korrigálni. 

Egy optikai üzletben a szemész szakorvosnak, az optometristának és az optikusnak szorosan együtt kell dolgoznia ahhoz, hogy megfelelő látáskorrekciós eszközök készüljenek. Mit gondol, mi az a tudás az Ön szakterületén, amivel az optometristák képzését bővíteni lehetne?

Azt tapasztalom, az hogy a képzés során az orvossal való gyakorlati időt érdemes volna meghosszabbítani. Nagyon jó lenne, ha lehetőség nyílna sok pácienst együtt megvizsgálni, majd a talált eredményeket együtt rögzíteni, hogy a közös nyelv is fejlődjön. Azt figyeltem meg, hogy a szakszavak tekintetében sokszor jelölünk másként, és az előzményekben olykor egyszerű dolgokat is nehéz a papírokon megtalálni. Érdemes lenne az orvosi szakmában megszokott jelzéseket minél többször alkalmazni és nagyon fontos az anamnézis felvételére is koncentrálni, majd azt röviden lejegyezni, hogy tudjuk miért jött és milyen kórelőzménnyel rendelkezik a vizsgált személy. Az egységes kórelőzmény mindannyiunk munkáját segítené, illetve a gyakorlatban nem szabad a szakkifejezések felett elsiklani. Ha egy optometrista a korrigált visus értéknél azt találja, hogy az nem 1.0-es, akkor az mindig fontos információ a szemész szakorvosnak, mert ő már tud koncentrálni arra, hogy miért lett a beteg tovább referálva. Hatalmas nagy segítség a kikorrigált visus, illetve az anamnézisben az, hogy láthatom például egy fiatal embernél, ha korábban is nagy cilindere volt. Akkor nem feltétlenül kell mindjárt keratoconusra gyanakodnom. 

A saját érdekünk is a páciensé mellett az, hogy az optometrista és a szemész szakorvos munkája támogassa egymást, hiszen a feladataink sokkal könnyebbek, ha mindannyian kifejezetten a szakterületeinkre fókuszálunk. Nekem volt lehetőségem Dr. Kerek Sándor Főorvos Úrnál elsajátítani a szemüveges korrekció felírását is, mert ő amellett, hogy kimagaslóan operált, minket megtanított a szakma optikai területére is. A betegek compliance-t emelni pedig csak a hangsúlyos egészségneveléssel lehet elérni, amiben pedig az optometristák szerepe egyértelmű. Remek volna minél több kongresszuson közösen részt venni.