Október a küzdés hónapja -

Idén immár 17. éve érkezik el életünkbe egy olyan októberi hónap, amit a szakma minden tagja vár - de lehet, hogy kissé most már vegyes érzelmekkel - , emiatt is szeretném, ha egymást segítve beszélgetnénk a témáról. Ez az időszak sok szempontból az időszámítás egyik legmeghatározóbb pontja a kiskereskedelmi piacon, a Magyar Látszerész Szövetség emiatt is szervezi évente egyre profibb és aktívabb marketingmunkával megtámogatva az Október a Látás Hónapja kampányt. A program alapvető célja a társadalom figyelmének felhívása arra, hogy a látását mindenkinek legalább évente egyszer ellenőriztetni szükséges, hiszen sokan nem is érzik mennyire megromlott a látásélességük, ugyanakkor számos olyan betegség is szűrhető ezen keresztül, amivel fontos időben foglalkozni. A kampányban résztvevő optikák díjmentes látás- és szemüveg ellenőrzést, valamint további ingyenes szaktanácsadást kínálnak, mindehhez a befizetett részvételi díj ellenében online és nyomtatott marketing támogatást kapnak a Magyar Látszerész Szövetségtől, így ezeknek az üzleteknek lehetősége nyílik több fronton is elérni potenciális vásárlókat. Ha több ember tud az adott optikáról és annak szolgáltatásairól, úgy az üzlet ügyfélköre bővülhet, ezáltal várhatóan nagyobb forgalomra is számíthat. 

Az elmúlt években lehetőségem nyílt ebben a kampányban részt venni értékesítőként, látszerészként, mint műhelyes és mint optometrista is. Mindig azt tapasztaltam, hogy ebben az időszakban számottevően megnő az optikákat felkereső emberek száma, rengetegen élnek a kampány adta ingyenes lehetőségekkel. Vizsgálóként ilyenkor gyakran ki sem jutunk a rendelőből, ha pedig mégis, akkor láthatjuk az eladótérben nyüzsgő és sorban várakozó pácienseket. Ugyanakkor mi, szakmabeliek, hiába tudjuk pontosan mi is a különbség egy látásellenőrzés, egy látásvizsgálat vagy a szemvizsgálat között, ezek a köznyelvben sajnos szinonimaként használt fogalmak. A kampány központi marketingje során tisztázva van mit tartalmaz pontosan a díjmentes szolgáltatás, de a gyakorlatban ritka, hogy egy kolléga kizárólag csak visust vegyen fel a vizsgálat során. Az októberi időszakban érkező páciensek sokszor olyan elvárásokkal vannak felvértezve, amelyeket ez a kezdeményezés ugyan nem kommunikál, de egy laikus embertől véleményem szerint nem is elvárható, hogy pontosan értse a vizsgálatok közötti különbségeket. Itt szükségesnek érzem megemlíteni a gyermekek szemészeti vizsgálatát is - ez is egy kényes téma a mai napig -, mert sok esetben szeretnék az emberek bevonni kifejezetten a fiatalabb hozzátartozóikat is az ingyenes időszakba. Az, hogy milyen végzettségű kolléga végezheti az ő vizsgálatukat, a mai napig nem megfelelően tisztázott a szakmánkban, és a gyakorlat olykor jelentősen eltér a jogi környezet feltételeitől, mert nem minden optikában rendel gyerekszemész szakorvos. Sajnos a társadalom jelentős többsége azzal sincsen tisztában, hogy pontosan mit csinál egy optometrista – legtöbbször még a szó kiejtése is nehézkes-, mert az ő szemükben az a személy csak egy „nem rendes szemész szakorvos”, pedig ugye ők hozzá jöttek, hiszen úgy értelmezik az optika az általa végzett vizsgálatot hirdeti. 

Amikor egy páciens már a rendelőben van, akkor meglehetősen logikátlan bárkinek is megszakítani a vizsgálati folyamatot azzal, hogy közöljük a visus felvétele után, a további objektív mérések és a korrekció felírása már nincsen ingyen. Nagyon sokan amiatt érkeznek ilyenkor, mert a szemészetre nem tudnak bejutni és úgy gondolják, itt ugyanaz történik, mondhatni megpróbálják kiváltani vele a hosszú várólistát. Az ismert betegségekkel rendelkező páciensek, akik a szemészet gondozása alatt állnak, szintén ilyenkor kerülnek elő a hatalmas dossziéikkal, amik a korábbi leleteiket tartalmazzák. Rendkívül gyakoriak az olyan személyek is, akik sok-sok éve szürkehályoggal élnek és csak szeretnék véleményeztetni, hogy az milyen stádiumban van éppen, de a szemészetre, az operációkat végző szakorvoshoz túl hosszú a várakozási idő. Egyértelmű, hogy előzmény nélkül az általuk elvárt diagnózist nehezen tudja bármelyik optometrista megmondani, illetve ha a szakember lát is egy komoly elváltozást, a további teendő tulajdonképpen végül mégis a szemészet felkeresése lesz, csak úgy, mint egy glaukómás páciens esetében. Az optikai szalonokban gyakori a tonometriai mérés, de ha az optometrista a megfelelőnél nagyobb szemnyomást mér, kénytelen szemész szakorvoshoz küldeni a pácienst, onnan pedig ismét orvosi, valamint kórházi ellátás lesz szükséges az OCT vagy a látótér vizsgálatok, illetve a megfelelő terápia felírása miatt. Magyarországon a magas átlagos testtömeg indexből fakadóan népbetegség a II-es típusú diabetes, ami súlyos következményekkel járhat a szemünk egészségét tekintve, és sajnos sok szemfenék vizsgálatot igénylő személy is csak ezt a hónapot várja, mert arra számít ilyenkor ez is ingyenes. 

Az Október Látás Hónapja kampány nem tartalmazza az említett további szemészeti szűréseket, de mit tegyünk az említett páciensekkel? Utasítsuk el őket? Végezzünk el minden vizsgálatot, számítsuk fel az árát, majd magyarázkodjunk miért is nem volt ingyenes? Vagy csak csináljunk mindent díjmentesen és reménykedjünk, hogy forgalmat is tudunk majd egyszer ebből generálni? A szemészeti vizsgálatot elvégző szakember, de az üzlet tulajdonos és annak alkalmazottai is sokszor érezhetik leforrázva magukat, amikor az a személy, aki maximális szolgáltatást kap tőlük, csupán egy köszönömmel „fizet” és meg sem fordul a fejében egy javasolt szemüveg elkészíttetése. Gondoljuk csak végig, mi történik egy általános egészségügyi szűrés során! Mivel a vércukorszint mérésére az ujjbegy megbökésével nyert kis mintából könnyen elvégezhető, így sokszor van lehetőségünk például egészségnapok keretében ezt igénybe venni. Megérkezünk az ingyenes „vizsgálatra” és ha a gyorsteszttel a referencia értékekhez képest eltérés tapasztalható, akkor az ott dolgozó asszisztensek ezt jelzik. Nem vesznek le tőlünk további, több ampullányi mintát, nem végzik el a teljes vérkép elemzést, nem adnak diagnózist és nem írnak fel gyógyszeres terápiát is egyből, díjmentesen, ugye? Mi optometristák - és pláne a szemész szakorvosok, akik pupillatágításban elvégzett fundus vizsgálatot is csinálnak ha szükséges -, a teljes korrekciós folyamattal sokkal többet teszünk, mint ami ingyenes kellene legyen. Sajnos sokszor még csak nem is titkolják a páciensek, hogy kizárólag októberben fognak érkezni legközelebb, tanácsaink ellenére, mert ők erre a szolgáltatásra egy forintot nem terveznek költeni. Ezt nyilvánvalóan nem könnyű egyik kollégának sem kezelni szakmailag, emberileg pedig kifejezetten nehéz, pláne ha mindenkin van egy, az átlagosnál is nagyobb nyomás a jobb forgalom elérése miatt.

Fontosnak tartom megemlíteni azokat az ilyenkor elért új embereket is, akik viszont nyitottak egy új szemüveg vásárlására, ha kiderül a mostaniról, hogy valamilyen szempontból már nem megfelelő. Tagadhatatlan, ez egy olyan időszak, amikor kiemelt bevételre számíthatnak a résztvevő optikák és jellemzően ezt a vásárlást szorgalmazó kedvezményes kínálat is támogatja. Sajnos ez viszont teret ad egy negatív tendenciának. Rengetegen várják a Látás Hónapját, mert feltételezik akkor úgyis sokkal olcsóbb a szemüvegkészítés és ugye minek fizetne valaki többet, vagy minek fizetne egyáltalán egy vizsgálatért, ha van, amikor ingyenes. Mint ahogyan már említettem, nem egyedi eset az, hogy a páciens a vizsgálat végeztével még meg is jegyzi, hogy egészen biztosan nem fog októberig jönni, még ha kell másik szemüveg, vagy további ellátás akkor sem, mert ő pontosan ennyit szán erre az egészre. Az idején kívül semmit. Sokszor találkozhatunk azzal a jelenséggel is, hogy a nagy optikai üzletláncok olyan mértékű kedvezményeket adnak ebben az időszakban, ami egy magánoptika számára sosem lehet opció. Azok a kollégák, akik a szolgáltatás értékével tisztában vannak, egészen biztosan nem fogják ingyenesen kínálni azt, hiszen a páciens, aki egyszer ingyenesen akarta és meg is kapta az időnket, legközelebb sem szívesen fizet majd nekünk. Hosszú távon így nem lehetséges egy fejlődő forgalmú üzletet kialakítani visszatérő vásárlókkal, mert a szimplán csak díjmentesség kommunikációja sajnos egyfajta saját kapuba lőtt gólt eredményez és nem a társadalom ismereteinek növelését. Rossz irány az, ha folyamatosan olcsóbban kell adnia a szakmának a látásjavító eszközöket, hiszen optometrista oldalról tekintve az tapasztalható, hogy egyre nagyobb az igény a személyre szabott lencsékre, a gyártó cégeknél is folyamatosan bővül ezeknek a kínálata. A megfelelő kommunikációval lehetséges ezeket a felhasználóknak szép bevételhez jutva értékesíteni, kiemelkedő sikerek érhetőek el mind a panaszok enyhítése szempontjából, mind a forgalmat tekintve. Az októberi kiemelt kedvezmények többnyire nem a legújabb fejlesztéseket tartalmazzák, hanem inkább azokat a lencséket, amelyeknek már marginálisabb pozícióban kellene lenniük a piacon és így könnyen belátható, nem a legjobb irányba haladunk.

Fontosnak tartom, hogy cikkemmel megszólítsam azokat a magánoptikákat is, akik úgy döntenek, egyáltalán nem vesznek részt ebben a kampányban, mert úgy ítélik meg káros a kezdeményezés az üzletüket tekintve. Ha éves szinten tekinti a forgalmát egy tulajdonos - aki sokszor a vizsgáló is - egyszerűen nem alapozhatja arra az utolsó negyedév kereskedelmi tervét, hogy majd a többi hónapban sokkal kevesebb vásárlója legyen vagy, hogy olcsóbb árakkal értékesítse termékeit, mert más optikákkal csak úgy tud egy piacon létezni. Véleményem szerint kiemelten fontos őket is megszólítani egy országos kampány során, hiszen jellemzően a szakmánk olyan képviselői, akik az optikai munka magas színvonaláért több generációt átívelően rengeteget tettek már. Amit eddig felépítettek már, az önmagáért beszél és az ő álláspontjukat ismerve, az érveiket is kiemeltem figyelembe véve, egészen biztosan sikerülhet az alap elképzelés megvalósítása, ami pedig az, hogy minél több embert érjünk el, minél több kiváló szemüveget készítsünk. 

A mai világban hatalmas a marketingzaj és kincs a hiteles információ, a valódi szaktudás. Európa társadalmának átlagéletkora folyamatosan növekszik, a nem presbyop emberek között pedig vészesen gyakoribb a myopia. A szemüveg- és kontaktlencsegyártó cégek folyamatosan fejlesztik termékpalettájukat, hiszen egy olyan piacot látnak el, ahol egyre nagyobb az igény a megfelelő látásjavító eszközökre. Pontosan ezekhez értünk mi, az optika szakma képviselői, elkötelezett és képzett dolgozói. Ahhoz, hogy a szakma rejtelmeit tudjuk, életünk során rengeteg időt és anyagi forrást kell befektetnünk, arról nem is beszélve, hogy milyen sok további év és mennyi elkészített szemüveg kell ahhoz, hogy egy modern szemészeti vizsgáló berendezésének az értéke megtérüljön. Egyre marginálisabb területre kerülnek a raktári lencsék, hiszen a megnövekedett online jelenlét sok szemfáradásos panaszt hozott elő, amelyek például akkomodációt könnyítő, személyre szabott lencsékkel nyílik lehetőség javítani. Én optometristaként azt tapasztalom, hatalmas az igény a tudásunkra, őszinte és érdeklődő tekintettel hallgatnak minket a páciensek, amikor elmagyarázzuk, mi miatt javaslunk egy-egy korrekciót és tagadhatatlan, egyre nagyobb társadalmi felelősségvállalás hárul ránk ma Magyarországon.

A cikkem célja, hogy elindítsak egy beszélgetést. Kérlek titeket, az ötleteinket osszunk meg és ne a szakmánkat! Az Október a Látás Hónapja kampány képes volt arra az elmúlt lassan két évtizedben, hogy tömegeket mozgósítson és hívjon be az optikákba, de úgy gondolom elérkezett az ideje, hogy átformáljuk a hozzánk betérő emberek gondolkodását. El kell kezdenünk szervezetten és célzottan edukálni őket, hogy ne egy modern rendelőintézeti szakrendelésnek kezeljék a szolgáltatást, hanem végül vevőként érkezzenek az optikai szalonokba.

Talán ha az ebben az időszakban elvégzett vizsgálatokat inkább „szűrés” megnevezéssel illetnénk, akkor érthetőbb lehetne az üzenet? Ti mit gondoltok?