Szemüvegek és a műhely (helyett) IX.

Az emberekkel nem könnyű. A munkatársakkal sem. Ha a munkatársaknak nagy a család, sok a mindennapi problémájuk és irányítás-mániákus a főnök (control freak), akkor még nehezebb. Ha ezeken felül nem szeretnének alkalmazkodni, fejlődni, egy pici pluszt hozzátenni, normálisnak lenni és valamiért imádják a toxikus környezetet, nem csak odakint a világban, hanem bent a munkahelyen, akkor a legnehezebb. Persze most az optikákról beszélünk nem a szippantósokról. Az igazság az, hogy picit elnőiesedett ez a szakma (ez persze nem baj). A csatornázott városok lakói nem is sejtik mennyi nő dolgozik benne… Mármint az optikai „iparban”. A válasz végül is kézenfekvő: mivel egy kvázi beltéri tiszta munkáról beszélünk, sokszor egyműszakos normális beosztással. 5-6-7-kor bezár a bolt, a legtöbb helyen maximum szombaton kell bemenni (vasárnap szabad, örül a család), de nem is biztos, hogy minden szombaton. Ezeken kívül persze kellően összetett szakma, van benne kihívás, mind szellemi, mind a finom kézügyességet illetően, plusz pici marketing-takarítás-kirakatrendezés-szervezés-kereskedelem-divat stb., és ha jól megy a bolt, a fizetések sem olyan rosszak. Persze azért vannak legények is, sokaknak megtetszik mondjuk a műhelyezés. A nemek aránya igazából egy mellékvágány, ez a cikk nem erről fog szólni. Stop. Hanem magáról az emberről. Mármint emberekről, például Rólad, aki olvassa ezt a sok zöldséget (főleg lencsét). Na, de miért kéne az emberről szólnia? 

Az elmúlt 20 évben rengeteg emberrel találkoztam, dolgoztam együtt, vagy kerültem kapcsolatba. Sokan csak egy munkahelyet szeretnének, a hónap elején (vagy közepén) kapnak fizetést és slussz-passz. Ennyi. De még többen vannak azok, akiknek valamilyen formában ez egy hivatás-munka-hobby-az emberek látásának támogatása-új dolgok tanulása-kipróbálása-szuper eszközök használata-egy jövedelmező vállalkozás létrehozása/működtetése. Ezek összeolvadnak és tagjai lehetnek például egy szakmai csoportnak/közösségnek. Igen, szinte mindenki ismer mindenkit, mindenki tegeződik mindenkivel és szerencsére nem mindenki (annyira) irigy mindenkire. Ez szerintem azért ritka ezen a bolygón, kevesen vannak így a sok milliárd emberből. 

Az én esetemben minden úgy kezdődött, hogy érdekesnek tűnt egy hirdetés sok-sok éve – talán - a Metro újságban. Úgyis szemüveges vagyok, mi baj lehet belőle? Úgy adódott, hogy elkezdtem dolgozni egy multinál (később rengeteg maszeknál is megfordultam, mire kalandos utam egy szakasza után, megérkeztem az Argus Optikhoz). Közben száz meg száz embert és a történeteiket ismertem meg, valamint a munkaadók világát, legyen az Zrt., Kft., Bt., vagy vállalkozó, legyek az ország középpontjában, vagy a szélein. Szóval az első hivatalos munkahelyemre szemtelenül fiatalon betévedve, mindjárt egy műhelyvezetővel találtam szembe magam. Őt úgy hívták, hogy Honti Zoltán. Szerettem. Persze nem úgy, ahogy manapság minden filmből ránk borítják, hanem mert kikezdhetetlen volt mind szakmailag, mind emberileg. Nagyon sokat tanultam tőle és nem feltétlen csak a lencsegyártást és szemüvegkészítést, ezeken túl, sok minden mást is. Hogyan kéne felöltözni, viselkedni egy munkahelyen, a munkatársakkal, a vevőkkel, a főnökökkel. Néha meg lehet tenni egy szívességet a másiknak, például egy cserét a beosztásban. Az a fajta főnök volt, aki a kibeszélést, klikkesedést, szakmai irigységet írmagjában elfojtotta. A toxikus/elhajló/teljesítményt nem nyújtó embert, ha kellett azonnal áthelyeztette (nem volt finomkodás, tetszik-nem tetszik, mész). 

Miután az alapokat megismertem, további fejlődés céljából ebben a hálózatban más műhely és boltvezetőkkel is dolgoztam együtt. Pontosan látszódott (és látszódik ma is, bárhova megyek), hogy mitől lesz jó egy csapat/optika és mitől nem. Igen, többek között az emberi tényezőtől. 

Vannak az „egyszemélyes” optikák. Amolyan „one man show”-ként működnek. Itt is láttam már sok furcsa, és szerencsére sok pozitív példát is. Pozitív példa tud lenni, ha valaki egyszerre jól vizsgál-elad-műhelyezget-intézi a bolttal kapcsolatos teendőket és minden vevőre szán mondjuk egy órát. Senkihez nem kell alkalmazkodnia, a maga ura, a maga szerencséjének kovácsa, annyit keres, amennyit dolgozik, osztozkodni sem kell senkivel, még a mellékhelyiségen sem. Itt (is) átélhet az ember egyfajta „flow élményt”. Mármint nem a wc-n, az a „flush élmény”, amikor az ember lehúzza, hanem az egész folyamat végig kísérése a flow, a vevő köszöntésétől egészen a szuper szemüvegben történő elköszönéséig.

Egy idő után viszont a forgalom megnövekedése, kisebb-nagyobb betegségek/szabadságok indokolhatják új emberszabású Magilla Gorilla beszerzését, akarom mondani kedves, új kolléga felvételét a munkaerő piacról. És akkor kit is veszünk fel? Egy látszerész/optometrista androidot? Nem-nem, hanem egy idegen, hús-vér élőlényt, akinek az energiaszintje/habitusa/kvalitása lehet teljesen eltér a miénktől. Már ha nem jól választunk. Ha nekünk nincs türelmünk valakit betanítani, mi a pörgéshez és a precízséghez vagyunk szokva, no meg a rendhez, akkor sejthető, hogy szomszédunk hiába ajánlgatja kislányát, Emőkét. Akit nemrég rúgtak ki az abc-ből, és tudjuk róla kislány kora óta, hogy mekkora bumburnyák. Tudjuk a kedves szüleitől, hogy mindent szeret, amihez nem kell tanulás és szorgalom, de fél óránként szívja a piros multit a lépcsőházban és a telefonja már rég összenőtt a tenyerével. Emiatt őszintén bocsánatot kérek minden dohányzó Emőkétől, aki a szakmában dolgozik (és korábban abc eladó volt), én jelenleg speciel nem ismerek egyet sem. 

A legtöbb optika talán 3-4 fős (egy adott napon) megítélésem szerint, ahol ennyi embernek kéne összehangolódni. Ha valaki a saját tempójában dolgozik, a másik meg folyamatosan rohangál, „intézkedik-pakol-vállal”, nem tud megülni a seggén -már bocsánat- akkor az fog a fejében járni, hogy ez meg itt miért zizeg egyfolytában? Miért nem nyugszik már le? Ha valakinek pedig pörgős habitusa van, ez az alapbeállítása, akkor nem érti, hogy a másik meg miért kávézgat, eszik, mint egy csiga, beszél, mint aki beszívott, miért nem aktiválja magát? Nem lehet kimondani, hogy az egyik jó vagy rossz, a bolti kassza szempontjából lehet tökegyforma (pl. aki lassabb, megfontoltabb, az kevesebbet hibázik, türelmesebb a vevővel. Aki pörgősebb, az több vevőt szolgál ki, többet ad el, hamarabb tud nyitni/zárni stb.). De valószínűleg nem fognak tudni hosszútávon együtt dolgozni, egy műszakban. És hasonló a szituáció a szellemi részében, a tudásban is. Itt folyamatosan kell tanulni és képeznie magát az embernek, nem lehet „Kuka törp” a csapatban. Aki csak digitális dioptriamérővel dolgozik „pity-pity és beírom a lencsemegrendelőbe, majd a nagykeres vevőszolgálat úgyis felhív, ha nem jó…” az ide édeskevés. A bolt dolgozói között lehetnek kisebb eltérések abban, hogy ki mit szeret jobban csinálni, és megbeszélik/felosztják a feladatokat, de mindenkinek tudnia kell mindent. Egy nagyobb műhelyben is így kell lennie. Legalábbis kéne. Természetesen a kompetens irányítás hiánya sem egy optikát, sem egy központi műhelyt, de egy nagyobb céget sem a jó irányba fog sodorni (a konkurencia nagy örömére). A boltvezető, aki adott esetben lehet a tulaj is, és a műhelyvezető szerepe esszenciális az optika életének szempontjából. Na, meg az emberek életének szempontjából is. Visszatérve rájuk, a dolgozókra az optikákban kimondható, hogy ez egy életpálya. Mivel van annyira összetett ez a szakma, így a próbaidős optikai eladótól - divatos nevén „lencse/keret szaktanácsadótól”-, az optometristákon át, akár egy szemész orvosig, bőven tanulható egy életen át. A boltban az egyszerű keretektől kezdve az egyedileg gyártatott/legújabb divat szerinti szemüvegig/napszemüvegig és ezek divat kiegészítőikig, de még sorolhatnám naphosszat, itt minden a vizsgálatok és szemüvegek körül forog. Aki ide félgőzzel érkezik, egyfajta átmeneti munkának tekinti, az inkább bele se kezdjen. Ez egy teljes embert kíván. És ezeket az embereket kell megtalálni az interjúztatások során, a próbaidők alatt! Halkan hozzáteszem ez manapság egyre nehezebb, sokkal nagyobb a fluktuáció mint régen.

Következzen most néhány rövid történet, majd az optikákban dolgozó emberek világát két oldalról megközelítve, a munkáltatók és a dolgozók oldaláról. Az itt leírtak mindegyike igaz és megtörtént, természetesen csak egy rövid verzióban kerül leközlésre, nevek és helyszínek nélkül. Az biztos, hogy mind a munkavállalók és mind a munkaadók széleskörűen meg tudják határozni, hogy mit szeretnének, mik az elvásárok. Én úgy látom, hogy a két oldal igényeit összehozni nem lehetetlen feladat, de kétségtelenül nem könnyű.

Az egyik oldal:

A helyzet az, hogy az ember egy furcsa biokémiai lény (vagy űrlény), mindig van valami nyűgje (vagy bűne). Gondolom mindenkinek ismerős az érzés, amikor özönlenek be a vevők a boltba, a telefon megállás nélkül csörög, mi kezdünk éhesek lenni, a gyomrunk korog, hív a természet, szomjasok vagyunk, cigi/kávé is jól esne, közben befut egy futár egy hatalmas adag lencsével/munkával és a boltvezető/tulaj rád kacsint, hogy az S.O.S. munkáknak jó volna, ha már a kibontás közben nekiállnánk (tegnapra), de az üzlet ajtaján betódul egy újabb adag ember… Az ilyen szituációkon kívül még ezernyi egyéb dolog: késés, nem megy be dolgozni és be se jelenti, hogy miért, nem megy be dolgozni, mert beteg, a gyerekek betegek, a nagypapát kell elhozni a kórházból, a nagymamát meg bevinni a másikba, fizetett szabadságra is menne, ha elfogyott, akkor természetesen fizetetlenre, mert Thaiföldre/USA/Japánba stb. nem éri meg kimenni csak egy hétre, kell a négy (törölték a járatot, ugye nem baj, ha csak szerdán kezdek?).

A jósnő

Történt egy optikában, hogy nem úgy alakultak a forgalmak, ahogy a tulajdonos szerette volna. Valami baj van, így nem maradt más lehetőség, ki kell hívni egy jósnőt, aki megmondja a jövőt és a rontást is le tudja venni a boltról. A dolgozók eleinte nem hitték, hogy ez valóban meg fog történni, de egyszer megérkezett egy nem annyira szokványos ruhákat viselő/kinézetű érett hölgy -nem vizsgálati időpontra- és elvonult a tulajjal a szemvizsgálóba úgy egy órára. Az alkalmazottak időnként rajzfilmbe illően belestek a kulcslyukon, és azt látták, amit egy „búcsú-lakodalom-stb.” jósnő sátrában, jóskártyákat, kockákat meg hasonlókat. A dolog végeztével a kassza könnyebb lett a legnagyobb címletű papírpénzzel, a bolti raktárkészletből levettek egy szemüveget, a jósnő távozott új olvasószemüvegével. A tulaj megkönnyebbült, az optika meg három hónapra rá bezárt…

Lefoglalva

Egy szép nyári napon, amikor a szokásos munkavégzés folydogált egy döcögő kis optikai üzletben egyszer csak megjelent három úriember a vám - és pénzügyőrségtől, amolyan szétnézésre. Majd szinte az összes boltban található gépre/eszközre rákerült egy biléta, valami olyasféle szöveggel: Lefoglalva, a boltból nem elvihető, leltári szám, dátum, Vám- és Pénzügyőrség. A dolgozók összenéztek, az urak elköszöntek és távoztak. Tájékoztatás híján jobbnak látták lassan új munkahely után nézni, nehogy legközelebb még őket is kihallgassák… 

Az orr

Egyik optikában a tulaj „kifinomult szaglását” bántották a hétköznapi főtt ételek szagai. Volt egy külön étkezőhelység/tároló/öltöző. Na, nem kell tonhalsalátára meg grillezett makrélára gondolni, se pacalra se spenótra főtt tojással. A teljesen átlagos főtt ételekről beszélek, amikre fintorgó arccal ment ki a boltból és közölte, hogy egyébként az eladó térben is érezni. Erről nyilván szerencsétlen éhes munkavállaló tehet. Ő persze csak szagmentes hideg ételeket fogyasztott. Kíváncsi lennék, mit csinált volna néhány zacskó micro-popcorn kipattogtatása után… A munkavállalók általában itt sem maradtak hosszútávon, sajnos nem ez volt az egyedüli probléma…

A másik oldal:

Körömlakk

Sokan úgy gondolják, hogy tárgyi dolgokat csak nem szabad eltulajdonítani, de a munkaidő az más, inkább azt lopják, azt úgyse lehet olyan egyszerűen bizonyítani, kicsi a lebukás veszélye. Történt egyszer, hogy egy fiatal hölgy egy optikában nem szeretett volna már több optikai keret pakolgatással foglalkozni, és amikor elcsitult a bolt -az eladótérben- a pult mögött nekiállt körmöt festeni, úgyis ott a kolléganője. Egy idő után betévedt két lófráló alak, nem tűntek komoly vevőnek. Félbehagyta, megkérdezte, hogy mit szeretnének, á semmi-semmi nézelődnek, kolléganő maradt, ő pedig visszament a pulthoz folytatni a körömfestést. Az egyik ember szóval tartotta a kolléganőt, a másik rafkós pedig egy híres sportmárka vitrinjének az ajtajának dőlt lazán (látszatra), majd a másik kezével alá nyúlt a feszített ajtónak és hipp-hopp 3-4 db százezres sport napszemüveg került a kabát alá. Gyorsan megköszönték a „segítséget”, és eltűntek a színről. A körömfestés kész lett, pár óra múlva pedig egyikőjüknek feltűnt a hiány, nem értették a dolgot, de később főnökük megmutatta az egyik kamera felvételét… 

A rács

Természetesen van, aki inkább a tárgyi dolgokkal szeret egyoldalú tulajdoncserét végezni. Történt egyszer, hogy egy -talán- boltvezető helyettes nem is akart konkrét napszemcsikkel csencselni, hanem minjárt a pénzre hajtott. Pontosabban eleinte csak kölcsönbe, majd visszarakja fizetéskor. Aztán már nem került vissza később sem. Kollégáinak fogalma sem volt semmiről, mivel fifikásan intézte a dolgot, a régi, internet nélküli rendszerekben voltak kiskapuk, és sokkal később buktak ki az ilyen dolgok, mint manapság. Annál is inkább, mivel sokkal többen használtak készpénzt, amit nap végén ki kellett szedni a kasszából és hátra vinni egy széfbe, amihez két ember fért hozzá, az egyik ő volt ugye. Bezárt a bolt, kiment mindenki, lehúzták a rácsot és mentek szépen a dolgukra. Ő is, de 10-15 percre rá visszatévedt a boltba, felhúzta a rácsot, hátra ment, majd vissza, rács leenged. Többször megtörtént, mint ahogy az is, hogy a régi olajozatlan rács egyes üzleteknél időnként elakadt. Itt viszont nem csak elakadt, hanem konkrétan még a motornak is vége lett. Ott állt antihősünk a félig leeresztett ráccsal. Azt a pénzt visszatette ugyan és hívta a főnököt, aki nemsokára meg is érkezett. A kérdésre azt felelte, hogy csak a szendvicséért ment vissza zárás után egy órával. Ez persze kicsit sem volt gyanús egy sokat látott területi vezetőnek…

Az autó

Az is érdekes szituáció volt, amikor valaki egy olyan nagyobb cégnél kezdett el dolgozni, ahol egyből kapott egy autót még a próbaidő alatt, majd nemsokára össze is törte (ő volt a hibás). Személyi sérülés talán nem is lett, mondhatni bárkivel megesik az ilyen ebben a rohanó világban. Céges flotta, céges casco stb., a fő, hogy nem lett baja senkinek. Majd az illető kapott egy csereautót, egy újat, ami egy hét múlva (ő volt a hibás) megint a karosszéria lakatosnál kötött ki, de immár totálkárosan…

Az álmennyezet

Az álmennyezet lehet jól megcsinált és nagyon esztétikus, de elöregedett, megsárgult is. Az biztos, hogy a bolttér és a mellékhelység közötti mennyezeti részen nem árt némi plusz szigetelés és szellőztető rendszer, pusztán az álmennyezet optikai megléte kevés lesz. Történt egyszer, hogy egy szervizes kolléga egy viszonylag újabb optikába ment egy gépet javítani, ahol is nem mondták neki, hogy milyen megoldása van a bolti illemhelynek. Mivel korán indult, úgy jött ki a lépés, hogy a boltban hívta a természet és bár gyanúsan behallatszódott sok minden, nincs mit tenni, a szükség, az szükség. Majd 10-15 perccel később kissé meglepődött, hogy a bolt térben sem valami rózsás levegő terjeng, meg az alkalmazottak se kérdezik meg, hogy főzzenek-e neki egy kávét…

Kicsit boncolgatva mik az elvárásai egy munkavállalónak?

• Az elsődleges, hogy megkapja a pénzét, vagyis amiért megdolgozott és jogosan jár neki. Akkor is, ha nem. Plusz a nyaralási kiegészítést, az iskola kezdésit, a karácsonyi pulykapénzt és a 13. havit. Na jó, meg 14. havit is, úgyis bedöglött a mosógép. Plusz a Szép kártya, meg utalványok.
• A munkáltató magától fel kell hogy ajánlja a fizetésemelést minimum évente 2x.
• A munkaköri leírás halandzsája ne legyen túlspirázva, majd ő kialakítja magának.
• Munkakezdés rugalmasan, ha nincs munka, el lehessen menni.
• A főnök mindig legyen nagyon kedves, sohase utasítson, hangulat ingadozások kizárva, éves/havi elbeszélgetések mellőzése.
• A munkaeszközök engedély nélküli felhasználhatósága otthoni célra. 
• Az iskolában is volt óránként 10 perc szünet, de mivel már idősebbek vagyunk, így több jár: alap az óránként 20 perc.
• Plusz ebédidő, aminek bele kell tartozni a munkaidőbe. Utána cigi, kávé, telefon, ejtőzés. Nem árt, ha néha egy kis szunyókálás is belefér. Több mint 8 órás műszakoknál ugyanez duplán.
• Ha például a munkahely bevásárló központban, vagy plázában van, bele kell férnie a munkaidőben történő bevásárlásnak, a boltnak rendelkeznie kell rendes nagy hűtővel, plusz a mosógép se hátrány.
• Meg persze konyhával, a főnök legyen házias, tojásrántotta, bundáskenyér, télen forró tea, ír kávé, ne kelljen ezekért könyörögni.
• Nagyobb cégeknél külön konyha konyhás nénivel, aki nem csak kávét főz, de simán lezavar 100-150 palacsintát, tud gofrit, vagy tejberizst készíteni.
• 4 napos munkahét, egy műszak, minden hétvége szabad.
• A december teljes egészében szabad, első munkanap január 10.
• Eszközök tekintetében, teljesen felszerelt boltok, mindenből a lehető legjobb, legújabb és érződjön a frissen kicsomagolt eszközök illata.
• Munkába járásra 100%-os támogatás, vagy lehetőség szerint céges kocsival, esetleg „elit-taxival”.

Kicsit boncolgatva, mik az elvárásai egy munkaadónak?

• Az alkalmazott már kezdés előtt fél órával legyen ott átöltözve, megmosakodva-fésülködve, megkávézva stb. Nincs kifogás, hogy az eső, meg a busz és a MÁV. 150%-os munkaképes állapot elvárható.
• Nincs igazolatlan hiányzás, maximum az előirányzott szabadságokat veheti ki, de csak a felével (se) rendelkezhet szabadon. Még jobb, ha le tud mondani a fizetett szabadságokról és még csak meg se kérdezi, hogy átvihető-e a következő évre.
• Természetesen legyen bármikor behívható a szabadságról. A betegszabinál a munkaadó felülbírálhatja az orvos döntését. Egy kis vitamin, fájdalom csillapító, némi hidegvizes arcmosás, esetleg egy forró tea, de a munka nem állhat meg!
• Szüneteket tekintve előnyös, ha le tud mondani róluk, csak kiesik az ember a ritmusból. A jó munkaadó vigyáz az egészségre, támogatja a fogyókúrát, nem kell annyiszor enni, főleg nem olyan sokat. A hal munkaidőben tiltott étel! (Persze nem a szálkára, hanem a szagra hivatkoznak.)
• A túl finom illatú vagy erős szagú étkeket sem szabad a munkaterületre bevinni/átvinni, elfogyasztásuknak rengeteg hátránya lehet.
• A „kaja-kóma” ismeretlen fogalom, az időrabló étkezések okozzák, ezt meg kell értenie mindenkinek.
• Az optikák kicsik, kell a hely az eladótérnek, mert a vásárló az első, ugye. Így külön étkező nincs, az eladótérben/vizsgálóban enni nem lehet. Az éhes dolgozók megértését köszönjük! 
• A dolgozónak önállóan kell dolgoznia, és már birtokában kell lennie minden, a munkához szükséges tudásnak. Nincs fölös idő plusz kérdésekre, utánanézésre, tréningekre stb.
• Elmenni akkor lehet, ha a munka el van végezve. Minden kitakarítva, kassza lezárva, könyvelési rész előkészítve, a túlóra természetesen fizetetlen, ha muszáj, akkor le lehet csúsztatni.
• Az alkalmazott a továbbképzésekre/tanfolyamokra önként jelentkezik, szabadidejében végzi azokat.
• A munkatér bekamerázva (holt terek nélkül), mozgást/aktivitást rögzítő láb és karkötők viselése kötelező. Érkezés és az esetleges távozás beléptető kártyával történik. A távozás elbírálása forgalom/teljesítmény alapú.
• Fizetését tekintve nem hőbörög, nem reklamál, elfogadja, amit kap. Az új év maximum új fogadalmakat jelent és NEM fizetésemelést. Az infláció csak a képzelet szüleménye, és a rendszeres túlalvástól alakulhat ki. 
• Munkába járást oldja meg saját hatáskörben, saját pénzből.
• Ha ne adj Isten rendelkezésre áll céges autó, azt saját szabadidejében takarítja, mossa, tankolja, gumit cserél, viszi a szervizbe, kamion mögött megy szélárnyékban, nem tapossa a gázpedált, csak óvatosban használgatja a nem fizetős utakon.
• Csapatépítők csak a legritkább esetekben vannak, minden forint számít, nehéz időket élünk. Ha mégis, akkor a részvétel kötelező, és a saját fizetőeszközt részesítse előnyben. 
• Karácsonyi vacsora, majd januárban lesz megtartva, így akár 23%-ot is spórolhatunk.
• Ha bármelyik kolléga távozik pl. szülési szabadság, vagy mondjuk 20 éves jubileumát tölti, akkor a dolgozók egymást között nyugodtan ajándékozhatnak, sütizhetnek stb., de a munkaadót kéretik kihagyni ennek a költségvonzatából. Természetesen csak ebédidőben engedélyezett, vagy munka után.
• Súlyos-elhúzódó betegség esetén a dolgozó az apróhirdetést maga adja fel, utódját időben kezdi betanítani, adott esetben ne legyen fennakadás a munkában.
• A felmondást, mint fogalom jobb, ha nem ismeri. Nyugdíjról ne is beszéljünk. Szent Péter ne hívja, még telefonon se, a lelke a vállalatot illeti meg!