„Tegyünk együtt szakmánk jövőjéért!”

A programok közül, számomra az egyik legfontosabb az Optometrista kerekasztal beszélgetés volt vasárnap délután, ahol a szakmánkat érintő fontos kérdésekre kerestünk választ a résztvevőkkel. Dr. Domsa Patrícia, Dr. Kovács Illés, Réz Kata, Nyakas Márta, valamint Karvázy Attila társaságában tölthettem 45 percet, a közönség soraiban pedig Professzor Dr. Nagy Zoltán Zsolt és Stockinger-Bakonyi György is helyet foglalt, sőt még hozzá is szóltak a megvitatott témákhoz. A program úttörőnek számít az Optika Hungary történetében, hiszen szemész szakorvosok, optometristák és egy látszerész mester, a Magyar Optikus Ipartestület korábbi elnöke beszélték át a hallgatóság előtt azokat a kérdésköröket, melyek már régóta megoldásra várnak, én pedig igazán megtisztelőnek éreztem, hogy a szakma kiváló képviselőivel ülhettem egy színpadon. A kerekasztal beszélgetés szervezését amiatt tartottam fontosnak, mert szívügyem az állandó fejlődés és az optometristák helyzete Magyarországon. Optometrista kolléganőmmel, Nyakas Mártával egy továbbképzésen találkoztam először és hamarosan kiderült mindkettőnk számára, hogy sok mindenben ugyanúgy gondolkodunk a szakmáról, ugyanazok a problémák foglalkoztatnak minket, így egyértelmű volt számomra, hogy ő is ott legyen velünk a beszélgetésen, mint résztvevő. Be kell vallanom, azért mindkettőnknek kicsit ijesztő volt kiállni a színpadra a számunkra nagyra tartott szakmabeli kollégákkal „szerepelni” egy ilyen fontos eseményen, abban viszont biztosak voltunk, hogy tennünk kell valamit azért, hogy előre jussunk azokban a kérdésekben, amelyek régóta zavaróak és nem csak nekünk. Ezt a beszámolót, Nyakas Mártával közösen írtam meg, akinek a részletes kutatómunkája nélkül sosem sikerülhetett volna ilyen jól a kerekasztal beszélgetés, és ezúton is tiszta szívből köszönöm neki, hogy mindig olyan szakmai alázattal, lelkesedéssel szorgoskodik, segít, ami mindenki számára példaértékű lehet.

A hosszas szervezést és megelőző konzultációkat követően 2023. április 16-án vasárnap délután 14:20-kor elkezdődött a kerekasztal beszélgetés, melynek első napirendi pontja, a munkavállalók képernyő előtti munkavégzéséhez éleslátást biztosító szemüvegek igazolása volt. Az Eurostat adatai szerint Magyarországon a munkavállalók fele képernyő előtti munkakörben dolgozik, tehát legalább 4 órát tölt valamilyen kijelző előtt és ez az arány évről évre magasabb. Egy munkáltató jelenleg csak szemész szakorvosi igazolással tudja a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé elszámolni az említett munkakörű emberek szemüvegeit, pedig az optometristák diplomájához tartozó kimeneti kompetenciák között a megfelelő korrekció felírása is szerepel, és a gyakorlatban többnyire ők végzik a látásvizsgálatot, mégsem elegendő a pecsétjük az igazolás kiállításához. Érdekes ellentmondás, hogy az egészségpénztárak viszont elfogadják az optometristák által leigazolt javaslatot a látásjavító eszközök elszámolásához, valamint sok cég dolgozója is olyan igazolással érkezik az optikákba szemüveget készíttetni, amin a szemész szakorvosi pecsét mellett, az optometrista is szerepel már opcióként. Sok esetben a humán erőforrást menedzselő osztályok már felismerték, a munkavállalók rendszerint nagyon hosszú procedúra útján tudnak csak szakorvoshoz eljutni és azt is tapasztalják az elkészült szemüvegek tekintetében, hogy egy optikai üzlet infrastruktúrájával felszerelt környezetben olykor pontosabb dioptria-felírás tud megvalósulni. 

A rendelkezés, ami megfogalmazza a képernyő előtti munkavégzéshez szükséges szemüvegek adómentes elszámolását egy 1999-es EüM rendelet (50/1999. XI. 3.), az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges minimumfeltételekről szóló rendelet pedig 2003-ban született. Ezek alapján, „az optometrista kizárólag látásélesség vizsgálatot végezhet, kompetenciája egyéb szemészeti elváltozások vizsgálatára nem terjed ki….A vizsgálatok során az optometristának el kell tudni különíteni az ép szemet a beteg szemtől…”. A beszélgetés során abban mindenki egyetértett, hogy a rendelet nagyon régi és aktualizálni kell, illetve kissé ellentmondásos is, hiszen ez alapján, az optometrista nem végezheti el a szemészeti elváltozások vizsgálatát, de közben mégis tudnia kell elkülöníteni az ép szemet, a beteg szemtől a vizsgálat közben. Ahhoz, hogy az említett törvénykezések bármelyikén változtatás történjen, közösen kell dolgoznia a szakembereknek, illetve mint megtudtuk, kiemelten fontos volna a foglalkozás egészségügyi orvosok bevonása is a megfelelő folyamat kialakításába.

A Semmelweis Egyetemen megszerzett orvosi és diplomás optometrista, kontaktológus végzettség is egy nívós, komplex elméleti valamint gyakorlati oktatás eredménye. Azokat a szakembereket viszont, akik az említett diplomák valamelyikét megszerezték, érthető módon sérti, hogy vannak olyan optikák, ahol sem szemész szakorvosi, sem optometrista végzettséggel nem rendelkező személyzet végez látásvizsgálatot. A beszélgetés második kérdésköre, a működési engedélyekkel kapcsolatos volt, arra irányult, hogy miként lehetne a fent említett, a kuruzslás jogi fogalmát már kimerítő tevékenységeket szabályozni.  Azért, hogy az optikákban ki végzi a látásvizsgálatot, a Nemzeti Népegészségügyi Központ (korábban ÁNTSZ) ellenőrzése felel. Sajnos számos esetben csak annyiból áll ez az ellenőrzés, hogy az optika működési engedélyét kikérik és megnézik ki van bejelentve, mint a vizsgálatot végző személy, arról azonban sajnos sokszor nem győződnek meg, valójában ki végzi el az adott időpontban a tevékenységet. Két optika példájával is szemléltette nekünk Nyakas Márta (természetesen név nélkül), mennyire nincs szigorúan véve a működési engedélyek ellenőrzése, az egyik ilyen üzlet ugyanis a honlapján nyíltan kiírja, hogy a látásvizsgálatot látszerész és szemészeti szakasszisztens végzi, a másik pedig optometristaként hivatkozik a weboldalán az ápolói végzettséggel rendelkező, de mégis szemet vizsgáló kollégára. A beszélgető felek megoldásként javasolták egy etikai bizottság esetleges felállítását, illetve az NNK figyelmének felhívását a problémára és az ellenőrző szervezetek felkészítésére a témában.  

Továbbtanulási lehetőségeket boncolgatott a harmadik témakör a beszélgetésen, hiszen közel 30 éve folyik az optometrista képzés Magyarországon, de jelenleg sincs még az alapképzésre épülő mester- vagy szakirányú továbbképzés. Mi, optometristák felvetettük, hogy már önmagában a polatesztes vizsgálat, a skiaszkópia, a funkcionális optometria, a gyerek optometria és a leggyakoribb szemészeti betegségek megfelelő diagnosztikája, mind olyan területek, amelyek egy posztgraduális képzés időtartamát kitölthetnék, és mindezzel Dr. Kovács Illés a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán a Szemészeti Klinikai Tanszék vezetője és Réz Kata mestertanár is teljességgel egyetértett. Megosztották velünk, hogy régóta tervben van a továbbképzés megvalósítása, hiszen felismerték már korábban a hatalmas igényt és érdeklődést, de sajnos a Covid 19 érkezésével ezt a projektet is el kellett napolni, pedig amíg nem nappali képzési renddel történik az optometrista oktatás, addig egyértelműen szükséges továbbtanulási lehetőséget szervezni, sok-sok gyakorlati órával kiegészítve az egyetemi tantervet. Stockinger-Bakonyi György a beszélgetéshez hozzátette, mint az Optometrista szekció elnöke, hogy szerencsére a Magyar Optikus Ipartestület rendelkezik statisztikákkal arról, milyen jellegű képzéseket szeretnének az optometristák, hiszen minden pontgyűjtő képzés alkalmával az elégedettségi kérdőíveken van lehetőségük mindezt a résztvevőknek feltüntetni. Az egyetemi képzés az akkreditáció nehézsége miatt, valószínűleg inkább posztgraduális formában tudna megvalósulni. Mi, Nyakas Mártával optometrista szemmel figyelve mindezt, pedig biztosítottuk az oktatást képviselő résztvevőket afelől, hogy garantáltan többszörös túljelentkezésre számíthatnak, hiszen úgy értesültünk sok kolléga szeretné fejleszteni magát. A szemész szakorvosok részéről pedig felmerült az igény a látásvizsgálat, illetve a szemüveglencsék átfogóbb ismeretére, így elmondható, hogy mindkét szakma sokat tudna és szeretne is még tanulni egymástól.

Zárszóként pedig azt kerestük, hogy miként tudnánk egymás munkáját segíteni, hiszen annak ellenére, hogy a szemész szakorvos és az optometrista munkakörök jól elkülöníthetőek, kiemelten fontos megtalálnunk a kapcsolódási pontokat a kompetenciák mentén. Sokszor sajnos a szemészeti rendelők leterheltsége miatt, arányaiban lényegesen kevesebb idő jut egy páciensre,  így a szemész szakorvosok például örülnének neki, ha minél több optometrista kolléga dolgozna klinikai környezetben, hiszen így aktívan tudnák segíteni a szemészeti ellátást. Az egyértelműen kijelenthető, hogy egy klinikai karrier mind a szemész szakorvosok, mind az optometristák szempontjából nemes cél. Egy optometrista szemészeti klinikai környezetben tudását oly módon tudja bővíteni, ahogyan egy optikai munkaközegben sem, hiszen ott olyan páciensekkel és fantasztikus mentorokkal találkozhat, akik nap mint nap garantálják a szakemberek fejlődését. Professzor Doktor Nagy Zoltán Zsolttól megtudtuk, hogy most már sokkal kiemelkedőbb bérezési lehetőségek vannak a klinikákon, hiszen az egészségügyi végzettséggel akár rezidens orvosi kategóriába is kerülhet egy szakdolgozó a jelenlegi egészségügyi bértáblában, így egyre vonzóbb lehet ez a munkaterület optometristáknak is. 

Már a szervezéskor kitűzött cél volt számunkra, hogy a beszélgetés konklúziója egy olyan lista legyen, ami konkrétan körülírt teendőket fogalmaz meg és szerencsére ez a vártnál is jobban sikerült. Már a kiállítást követő héten megkezdtük a Magyar Optikus Ipartestületben a munkát a kijelölt irányban és megyünk is mindezzel tovább, együtt!