Utcafronton - Látásvizsgálat hajléktalanoknak
2024. 11. 16-án Budapesten, a Baptista Szeretetszolgálat Utcafront Intézménye és a Kőbányai Önkormányzat együtt szervezte meg a „Több, mint ételosztás” névre hallgató eseményét a X. kerületben élő hajléktalan emberek részére. Az eseményen a meleg étel-, tartós élelmiszer- és ruhanemű osztás mellett, már szolgáltatásokkal is segítették a résztvevők a rászorulókat.
Az önkéntes szakemberek fodrászattal, pedikűrrel és ajándékkészítéssel várták az érkezőket, akiknek emellett lehetőségük nyílt részt venni orvosi tanácsadáson, beszélhettek jogásszal, pszichológussal, valamint lelkészekkel is. A mostani alkalommal a szolgáltatások egy látásvizsgálattal kerültek bővítésre, Dr. Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke és Raák Benedek szervezésével. A helyszínen öt látásvizsgáló állomás került kialakításra, ahol a refraktometriai mérést követően a látás korrekciója és a páciensek tájékoztatása is megtörtént, az önkéntes optometristák pedig Ardey Edit, Vallejos-Varga Mariela, Raák Benedek és Tóta Csaba voltak, mellettem. A rászorulók szemüvegeihez a kereteket és a lencséket Nagy László és a Noptiker Kft. nagylelkű felajánlása biztosította, a keretajánlásban pedig Raák Bence és Raák Gergő segítettek példaértékű lelkesedéssel.
Számomra ez volt az első alkalom, amikor jótékonysági jellegű látásvizsgálaton dolgozhattam önkéntesként és egészen biztosan nem ez lesz az utolsó. Ahogy elkezdődött a látásszűrés, azonnal láthattuk, a páciensek többsége amellett, hogy hajléktalan még krónikus betegségektől is szenved, sok a cukorbetegséggel és a magas vérnyomással élő közöttük, akiknek sajnos a lehetőségei nem teszik lehetővé, hogy részt vegyenek rendszeres látásvizsgálatokon. Nem ritka közöttük a szenvedélybetegségekkel, a korábbi, a szemüket érintő sérülésekkel és szürkehályoggal élő személy, akik számára az alapvető, személyes higiéniai igényeik kielégítése is nehezen megoldható a mindennapokban, így sajnos a szemüveghez és az éleslátáshoz pedig szinte esélyük sincsen hozzájutni. Sokan készolvasóval vagy a sorstársuktól „megörökölt” éppen jónak tűnő szemüveggel érkeztek, mert az anyagi lehetőségeik nem teszik lehetővé azt, hogy akár egy egyszerű szemüveget is megvásároljanak maguknak.
Be kell látnunk, sajnos az év végén, az optikai szaküzletekben végzett, erősen kereskedelmi hangsúlyú munkánk során, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mennyire nehéz sorsú emberek élnek társadalmunkban, akiknek a leromlott látásélessége nem is teszi lehetővé azt, hogy jobb lehetőségekhez jussanak. Ezek az emberek nemcsak valahol messze, harmadik világbeli országokban élnek, hanem itt vannak az utcákon, amikor kilépünk az optikai szalonból a szemeink előtt, csak olykor láthatatlanul. Optometristaként eleinte lehet, egy kissé kényelmetlen kihívást látunk a nem megszokott környezetben, és nem megszokott lehetőségekkel végzett munkában, de kifejezetten jó érzés volt számomra megtapasztalni, hogy ezeknek a hátrányos helyzetű pácienseknek milyen hatalmas segítséget nyújtok a látásuk korrigálásával, és mindezzel pedig a társadalmi helyzetük javulásában is támogatást kapnak.
Ezek a nehéz sorsú emberek a következő alkalommal, amikor jelentkeznek egy munkáltatóhoz, az alkalmassági vizsgálatokon az elkészült szemüvegekkel elkerülhetetlenül jobban fognak teljesíteni, amitől pedig lehetőségük lesz adott esetben fordítani az életük jelenlegi helyzetén. Én pedig úgy gondolom, nekem, optometristaként ha lehetőségem nyílik segítséget nyújtani, akkor tulajdonképpen a felelősségem is legalább ennyivel segíteni őket, és egészségügyi dolgozóként pedig a magyarországi látásgondozást.
Számomra ez volt az első alkalom, amikor jótékonysági jellegű látásvizsgálaton dolgozhattam önkéntesként és egészen biztosan nem ez lesz az utolsó. Ahogy elkezdődött a látásszűrés, azonnal láthattuk, a páciensek többsége amellett, hogy hajléktalan még krónikus betegségektől is szenved, sok a cukorbetegséggel és a magas vérnyomással élő közöttük, akiknek sajnos a lehetőségei nem teszik lehetővé, hogy részt vegyenek rendszeres látásvizsgálatokon. Nem ritka közöttük a szenvedélybetegségekkel, a korábbi, a szemüket érintő sérülésekkel és szürkehályoggal élő személy, akik számára az alapvető, személyes higiéniai igényeik kielégítése is nehezen megoldható a mindennapokban, így sajnos a szemüveghez és az éleslátáshoz pedig szinte esélyük sincsen hozzájutni. Sokan készolvasóval vagy a sorstársuktól „megörökölt” éppen jónak tűnő szemüveggel érkeztek, mert az anyagi lehetőségeik nem teszik lehetővé azt, hogy akár egy egyszerű szemüveget is megvásároljanak maguknak.
Be kell látnunk, sajnos az év végén, az optikai szaküzletekben végzett, erősen kereskedelmi hangsúlyú munkánk során, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mennyire nehéz sorsú emberek élnek társadalmunkban, akiknek a leromlott látásélessége nem is teszi lehetővé azt, hogy jobb lehetőségekhez jussanak. Ezek az emberek nemcsak valahol messze, harmadik világbeli országokban élnek, hanem itt vannak az utcákon, amikor kilépünk az optikai szalonból a szemeink előtt, csak olykor láthatatlanul. Optometristaként eleinte lehet, egy kissé kényelmetlen kihívást látunk a nem megszokott környezetben, és nem megszokott lehetőségekkel végzett munkában, de kifejezetten jó érzés volt számomra megtapasztalni, hogy ezeknek a hátrányos helyzetű pácienseknek milyen hatalmas segítséget nyújtok a látásuk korrigálásával, és mindezzel pedig a társadalmi helyzetük javulásában is támogatást kapnak.
Ezek a nehéz sorsú emberek a következő alkalommal, amikor jelentkeznek egy munkáltatóhoz, az alkalmassági vizsgálatokon az elkészült szemüvegekkel elkerülhetetlenül jobban fognak teljesíteni, amitől pedig lehetőségük lesz adott esetben fordítani az életük jelenlegi helyzetén. Én pedig úgy gondolom, nekem, optometristaként ha lehetőségem nyílik segítséget nyújtani, akkor tulajdonképpen a felelősségem is legalább ennyivel segíteni őket, és egészségügyi dolgozóként pedig a magyarországi látásgondozást.
