Kreatív döntéshozatal

Egyre több olyan publikáció kerül napvilágra, amelyek a kreativitást és az intuitív gondolkodásmódot tudják a sikeres üzletemberek egy kulcsfontosságú tulajdonságának. Az emberek egyik nagy vágya, hogy megismerhessék a jövőjüket, ugyanakkor van bennük egyfajta kétség is ezzel kapcsolatban, hogy nem tudják kontroll alatt tartani a jövőbeni eseményeket és azok következményeit. Olyan ez mint egy sötét folyosó, ahol nem tudjuk milyen ajtók nyílnak vagy éppen zárónak be előttünk. Kell a képzelőerő, ami fény gyújt, hogy legyen egyfajta jövőképünk az előttünk álló eseményekről, történésekről. 

Az eddigi tapasztalataink segítenek abban, hogy felépítsünk egy rendszert az elképezéseinknek, a feltételezéseinknek, ami egyfajta kiindulópontként szolgál a jövőre nézve. A saját empirikus ismereteink mellett mások ismeretei is megerősíthetnek bennünket, amennyiben azok normákká, tudássá vagy szabályokká tudnak válni.

Manapság egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a vállalatnak az alkalmazottak kreativitására, innovatív gondolkodására kell támaszkodnia, ahhoz, hogy a szükséges változásokat végig tudják vinni, fejlesszék a termék, szolgáltatás minőségét, racionálisan tudják csökkenteni a költségeket, ezáltal potenciális versenytárssá váljon a globális piacon. Az állandóan változó környezetben, viszonylag rövid idő alatt kell új stratégiákat felépíteni, hogy a vállalat benne maradjon a véráramban, ezért a kreativitás kulcstényező a növekedésben és a túlélésben.

Az újabb és újabb kihívások megugrásához a döntéshozóknak új utakat kell kipróbálni, új erőforrásokat felfedezni és új megoldásokat alkalmazni, amelyek eltérnek a megszokott döntéshozatalai módszerektől. Ezért is nagyon fontos, hogy szervezet tagjainak kreatív és innovatív képességeit folyamatosan fejlesszük.

„Olyan korban, amikor mind a konstruktív, mind a destruktív tudás a leghihetetlenebb ugrásokkal halad előre, és egy hihetetlen atomkorszakba torkollik, az igazán kreatív adaptáció tűnik az egyetlen lehetőségnek arra, hogy az ember lépést tudjon tartani a világban kaleidoszkópszerű változásokkal.” (Rogers)

Az EU nagy hangsúlyt fektet a kreativitásra és innovációra. Kreativitás alatt szűkebb értelemben egyfajta alkotó gondolkodást, tehát kifejezetten intellektuális kognitív folyamatot értünk, tágabb értelemben azonban magában foglalja mindazokat a tényezőket, melyek képessé teszik az embert arra, hogy értékes produktumot hozzon létre, rugalmasan gondolkodjon és megoldja a mindennapi kihívásokat. Mindenki, minden egyén válhat alkotóvá, és kivétel nélkül az összes élethelyzetben létezik kreativitás. A kreativitás egyfelől merészséget jelent, mindent ami új, bizonytalan és szokatlan. A belső szabadsága és környezet biztonsága szükséges ahhoz, hogy az egyén a biztos, ismert világból a bizonytalanba merészkedjen. Tehát amikor nem tudunk kreatívak lenni, akkor vagy a belső szabadság felismerésének hiánya vagy a külső viszonyok biztonsága hiányzik. A kíváncsiság, a megismerés vágya nyitottá tesz bennünket, a belső szabadság pedig segíti a tapasztalatok élménnyé szervezését. Ha a dolgok vagy önmagunk megsárgult képéhez túlságosan is ragaszkodunk, túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a berögződött mintáknak, gyakorlatnak, akkor a kreativitásunknak útjába állnak a felfedezés közbeni természetes kudarcok. Ez ahhoz vezet, hogy nem foglalkozunk a jövő problémáival és csak tudást, tapasztalatot gyűjtögetünk, felkészítjük magunkat a múltból.

Ha kreatív emberekre gondolunk, hajlamosak vagyunk arra, hogy a kreatív és a különlegesség között párhuzamot vonjunk. Bozontos, eszelős tekintetű tudósok, extravagáns művészek bukkannak fel a fantáziánkban, holott a kreatív teljesítményeket létrehozó emberek igen gyakran “szürke egerek”, nagyban különböznek a köztudatban alkotott képektől. Például Leonardo da Vinci, akit általában történelmi személyiségek egyik legkreatívabbjaként emlegetnek, valójában egész életét visszavonult remeteként töltötte. A másik hasonló nagy sztereotípia a kreatív személyiségekről az, hogy aki szembetűnően kreatív, biztosan „őrült”, „mániákus” vagy „depressziós”. Ez ideig nem sikerült pontosan tisztázni a kreativitás és a mentális betegségek (főként a bipoláris depresszió) közötti összefüggéseket, holott azt is mondják, hogy a zsenit és az őrültet egy hajszál választja el egymástól. Valamennyien képesek vagyunk kreatívan gondolkodni, működni, azonban a kreativitásuk mértékében igencsak különbözünk. 

A kreatív ember személyiségjegyeiről és adottságairól Guilford beszélt elsőként. Az ő nézetei szerint a kreatív ember jellemzői a könnyedség, hajlékonyság, kidolgozottság, eredetiség érzékenység és a problémák újragondolásának képessége. A tudósok önjellemzéseit felhasználva Barron a Guilford vonásokat a következőképpen egészítette ki: A kreatív egyének előnyben részesítik a komplexitást, a lelki folyamataik differenciáltabbak és összetettebbek. A kreatív egyének függetlenebbül ítélnek és nagyon sok esetben öntudatosabbak és dominánsabbak, valamint védekeznek az elnyomás és korlátozás ellen. 

Jogosan vethetnek fel kérdéseket a guilfordi személyiségjegyek a kreativitás és az intelligencia kapcsolatára vonatkozóan. Ugyanis a produktív szellemi tevékenységek kettéválaszthatók, mégpedig úgy, hogy az egyikhez tartoznak azok a feladatok, amelyeknek csupán egyetlen helyes megoldásuk van, egy bizonyos ponton egyetlen irányba terelik a gondolkodást. Léteznek azonban olyan feladatok, amelyek az összetett gondolkodással szemben, egyidejűleg különböző irányba terelik, mivel a feladatnak több, valószínüleg egyaránt értékes megoldása lehet. Habár az összetett problémamegoldás mindkettő gondolkodásra épít, a kreativitás legszembetűnőbb mutatói összefüggenek a megszokott keretekből kilépő, szerteágazó gondolkodással, míg az intelligenciatesztek zömében a képzelet sokszorosító készségét, a kapcsolatok megértését, tárgyak elnevezését, fogalmi elrendezést igénylő összetett feladatokból állnak. Nagyon változatos lehet a kreativitás és az intelligencia egyéni kapcsolódása. A két jelenség kapcsolata, a viszony minősége már sok kutatás tárgyát képezte. A kutatások abba az irányba mutattak, hogy egy bizonyos szintű intelligencia kell a kreativitáshoz, ellenben nem minden intelligens ember kreatív. Végeredményként, semmiképpen sem jogos a kreativitás éles szembeállítása az intelligenciával. Vannak olyan egyének, akikben mindkét intellektuális tulajdonság együttesen jelenik meg és igen fejlett, illetve mindkettő igen alacsony szintű, valamint léteznek olyanok is, akik kiválóak az egyikben, de gyengébbek a másikban. A legizgalmasabb, legszínvonalasabb és legsokoldalúbb teljesítményt természetesen a kreativitásban és intelligenciában egyaránt kiemelkedőktől várhatunk.